Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

és Részege, K-ről Gálospetri és Vasad (Bihar m.). D-ről Mihályfalva (Bihar m.}, Ny-ról Szaniszló határolta (Szirmay II, 23). Ref. temploma „régi kőtemplom, hajdan a katolikusoké" (Acta C.). A gótikus épületet 1840-ben bontották el (Pesty 1864). Németh 1997, 115 (Körtvélyes 2.) adatai ide vonatkoznak! — M. Érkörtvélyes, R. Curtuiuşeni, j. BI. (Hnt. 1892, 1093: 6646 kh.). KÖRTVÉLYESTELEK 266. 1348: sessio Kurtwelesteluk (DL 51487; Kállay I, 951 ). A Szatmár m.-i telekhelyet 1348-ban Rohodi Miklós fia: László - mivel [a Balogsemjén nbi] Nagysemjéni (Szabolcs m.) István fia: János mester elengedte tartozásait, s még5 M.-t fizetett az eddigi 5 M.-hoz - zálogba adja. A határjárás Mada és Sigeteleke (Sugeteluke) közös határánál kezdődik, majd innen D-re Csokaly (usque m-s Chakol) határáig, Ny-ra a Mélyútig (ad viam Melut) tart, és a vegyes fájú Kerekerdőig (mixte silvam Kerekerdew), majd Mérges/d/nél (ad m-m Merges] zárul. — Nyírmada határába olvadt, a községtől DK-re (Mező, 91: Körtuélyszög). KÖZÉPHEGY Ld. Medius Möns alatt! KRASSÓ 267. 1300>360: p. Karasso (DL 85334; Sztáray I, 37); 1327>360: p. Karassow-Karassou (Uo. I, 57; AOkl. XI, 492); 1329>409: tributumfori v. Crasso in C-u Zathmariensi (F. VIII/ 5, 192; AOkl. XIII, 295); 1329>409/746: ~ (F. X/4, 859; DocTrans. XTV/2, 290, 400); 13324/PpReg.: Thomas sac. deCrassov, ~, ~ de Karasov (Vat. l/l, 108, 116, 134); 1363>409/ 746: p. Crasso (DL 74677; F. X/4, 860) 1382:p. Karasow (DF 219967; DocVal. 300); 1399: p. Crasso (Uo. 519; C. Tóth: Lelesz I, 274); 1409: p. ~ (C. Tóth: Lelesz III, 185); 1420: p. ~(Zs. VII, 1370); 1465: Crassay (DL 26408); 1492:p. Crasso cum tributo (DF 211896 = LO Stat. M-88). A hn. a magyar régi karassó fh.-ből keletkezett, jelentése 'fekete uíz\ amely talán a Bükkből a Szamosba ömlő Szin patakra utal. 1300-ban [a Kaplony nb-i] Varsányi Mihály [a Vitkai cs. őse] fiai: Gál, Mihály, Demeter és Marcell az azonos nb-i Jakó fiait. Jakot és Andrást e [Szamos holtága melletti] birtok elfoglalásától is tiltják. 1327-ben a Kaplony nb-i „Zonga" Péter [a Vetési cs. őse] és Márton testvére, Endus fia: Deym, András fiai: Miklós, Mihály és Marhard, Paposi „Kaplony" Iván, László, Csépán és Miklós, Tákosi (Beregm.) Sándor elismerik, hogy István fia: András püisi nemes nemzetségükbe tartozik, s ezért Krassó őt is ősi jogon illeti. Egy XTV. sz. végi hamis oklevél szerint [a Kaplony nb-i] Nagymihályi (Zemplén m.) András (12581307) adta Krassót is, mint [a nem létező] Jakóvár tartozékát leányának, Katalinnak (+1351 ), [a Pok nb-i Meggyesi] Mórichidai (Győr m.) Miklós ( 1270-1319) második feleségének hozományul (DL 31053; Sztáray I, 17; Schönherr, 409). 1329-ben Miklós vajda fiának, Móric mesternek adományozza I. Károly király az itt szedett vásárvámot. A régi Szamoson állt vámoshíd cölöpéit 1861-ben útépítéskor találták meg (Pesty, 1864). Ám a falu csak 1363-ban kerül Móric fia: Simon mester birtokába, aki szerzeményéért, Keresztúrért (Zemplén m.) [a Kaplony nb-i] Imregi (Zemplén m.) András fiaival, Simonnal, Dénessel és Lászlóval cseréli el. 1382-ben Meggyesi Simon bán fia: István mester panasza szerint Balk vajda szárazberki nemes Krassó birtokot elpusztította és felégette. Ugyanezt ugyanő 1399-ben megismételte. 1409-ben Csáki István fia Györgyöt [volt szatmári, ugocsai és székely ispánt] zálog címén iktatják e birtokba is. 1420-ban Meggyesi Simon bán fia: János fia: Miklós névszerint felsorolt krassói jobbágyai Hiripen hatalmaskodnak. 1492-ben Meggyesaljai Móroc István feleségét, Margit asszonyt