Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

[Malomvizi (Hunyad m.)] Kenderes János leányát iktatják e birtokba és vámjába, aki azt férjétől vásárolta (DL 71579; Csáky 1/1, 475), Innen származik egy 1465-ben Dománhidán lakó jobbágy. Az erdélyi püspökség szatmári főesperessége alá tartozó - Szent Kereszt tiszteletére szentelt (1512: DL 36985) - egyházának Tamás papja 1332-ben 3 g., 1333-ban 13 apród., 1334-ben 50 d. pápai tizedet fizetett. Ref. temploma „falakból épült (falazott) római katolikus formára épült, a szentélyből kitűnik" (Acta C. ). —M. Szamoskrassó (1907), R. Cărăşeu, j. (Hnt. 1892, 1296: 4360 kh.). KUPÓC 268. 1322/323: t. Kupuch (AOkl. VI, 540). A minden bizonnyal a tatárjáráskor (1241) elpusztult település nevét Vasad és Zehon—Zehun 1322. évi határjárása tartotta fenn, mint szomszéd földét. — Érvasad határába olvadt (Hnt. 1892, 1301 : Kupócz). KÛTÊR 269. 1320: p. Kuther (Zichy XII, 6; AOkl. V, 817); 1329: St. diet. Thathar nob. de Rüther de genere Guthkeled, p. Kutheer--Kuther-Kwtheer (Száz. 9 /1875/ 473; AOkl. XIII, 451. és 468); 1333:p. Kuter (Zichy I, 408; AOkl. XVII, 135); 1341: iuxtastratam

publicam de v. Kucer [o: Kuter] (Zichy I, 616; AOkl. XXV, 461); ~ de v. Kucher (DL 76645; Uo. I, 625); 1352: p. Keceer (DocTrans. XTV/10, 157); 1356: Nic-m, Symonem, Jac-mJ-os St-i dicti T[atar] inp-ne Kuther voc. (DL 77178; Zichy III, 35); - dicti Thatar de Keter (DL 77173; Uo. Ill, 39); Nie. J. St-i dicti Thatar de Kether per job-nes predicte v-e sue Keter voc. (DL 77177; Uo. Ill, 42); 1357: v. Keter (DL 77181; Uo. Ill, 45-6); Symonemf-m St-i dicti Tatar de Kuter (DL 77202; Uo. Ill, 74); 1358: p. Kuteer... In commetaneitate p-nis Pethe et Lazar (DL 77234; Uo. Ill, 126); 1411: p. Kwthel (Zs. 111,910); 1436: pr. Ketheer (DF 222633); 1454: pr. Kewther (DL 65074; Csáky 1/1, 399); 1519: pr. Pethetheleke al. nom. Kewtheer (DL 6521 1). A hn. a magyar kút fn. és a magyar ér 'lassúfolyású, iszapos medrűfolyóvíz' fn. összetétele. Nevét az atyai határban található Kút-ergéje (Csűry I, 566} vízfolyásról vette. 1216-ban Mikola határjárásában tűnik fel, mint [a Gutkeled nb-i] Kozma [a Pelbárthidai (Bihar m.) cs. őse] név nélkül említett földje. Petével volt határos (1320, 1333). 1329-ben a Gutkeled nb-i „Tatár" István kútéri nemesé, aki e Szatmár m.-i birtoka felét elcseréli Karászi (Szabolcs m.) Sándor fia: Miklós mester nemes ifjú Szatmár m.-i Vármegye birtokáért és a Szamos menti Újlak feléért. 1341 -ben a Szatmárnémeti város és Lázári közötti 2 ekényi vitás földterület határjárásakor említik az innen Németibe vezető közutat. 1352-ben [a Gutkeled nb-i] Várdai (Szabolcs m.) László fia: János mester panasza szerint az ő vásárolt Pete és „Tatár" István fiai: Miklós, Simon, Jakab, Pál és János Kútér birtokai közötti határon K-i irányban, egészen a Garcspataka mocsárig [a Zsidó nb-i] Peleskei „Adas" László fia: István 9 új határjelet emeltetett, s az így elcsatolt földet Piliskéhez tartozónak mondja. 1356-ban birtokosait, „Tatár" István fiait, Miklóst, Simont és Jakabot itt idézik meg Várdai János mester ellenében. A vizsgálatból kiderül, hogy „Tatár" István fiainak kútéri jobbágyai Várdai János Pete birtokát elfoglalták. 141 l-ben Tatárfalvi [Pátyodi] Ambrus fia: János és nővérei, Anna és Margit panasza szerint Vetési Ambrus elfoglalta kútéri birtokrészeiket, ezek pedig mind örökségi, mind pedig zálogjogon őket illetik. 1436-ban a Csákiak vásárolt pusztája Pete és Kútér, amelyet Nagypiliskéhez tartozónak mondanak. 1454-ben történt megállapodás szerint Csáki Ferenc és gyermekei: Ferenc, Benedek, Pál, Mihály és Magdolna Szatmár m.-i birtokaikat - így Kútér pusztát is - elcserélik a rokon Szántói (Közép-Szolnok m.) Bekcs fiai: László, Péter és Dénes