Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
mellett fekvő Nógrád. Ám ez a helynév Bona István szerint a honfoglalás előtti-alatti szláv nyelvű őslakosság főnökének az udvarházát jelölhette, tehát nem számolhatunk vele. Van viszont három, minden bizonnyal ugyanazon várat emlegető oklevelünk. A korábbi 1253-ból arról tudósít, hogy a Sártiván nb-i Gyula, Vid és Őszöd fia: Etre, a poroszlói (Heves m.) monostor kegyurai, Gércekövedhely felét - rokonuk, a Hontpázmány nb-i Fancsika fia: Leusták részét - amelyet királyi adományból bírnak, 40 ezüst márkáért a Gutkeled nb-i Gacsályi Tiba fia Tibának eladják. Arra, hogy itt vár állott, egy keltezetlen oklevél világít rá: ugyanis Tiba fiai: Miklós és Tiba Sándor volt bánnak, asztalnokmesternek a várát felégették, néhány szolgáját megölték, s ezért hűtlenség vétkébe esve, IV. (Kun) László király minden birtokuk elkobzását rendelte el. Sándor volt bán személyét Zsoldos Attila meggyőzően azonosította Karászi Sándorral, aki Szatmárban is jelentős birtokokkal rendelkezett {Századok 135. /2001/385-407). Ez az oklevélben meg nem nevezett vár azért azonosítható Gércekövedhellyel, mert harmadik oklevelünk jó fél évszázaddal később egy tervbe vett, de meg nem valósult birtokcseréről szól: eszerint I. Lajos király elrendeli a jánki uradalom (amely korábban az Ákos nb-i Ernye bán leszármazottai kezén volt, de azok hűtlensége miatt I. Károly elkobozta és 1315-ben Jánki Tamás fia Miklósnak adományozott) bccsűjét, amelyet el akar cserélni a Jánkiakkal és azt Gérce várához csatolni. Ez utóbbi várnagya Bátori János, szatmári ispán. A birtokbecsű kapcsán említik Gércekőhelyet is, a várhellyel, mint az uradalom részét. Eszerint Bátori egy újra felépítendő vár kvázi várnagya volt, nem pedig egy ténylegesen is fennállóé. A várhely azonosítását roppant megnehezíti, hogy a Gérce név két helyen is felbukkan: egyszer az ököritófülspösi határban Gerecse dűlőnév formájában, közel Jánkhoz, ahol Pesty Frigyes 1864. évi adatközlője a Szamos mellett fekvő Várdombról tesz említést, amelyből még a 20. század derekán is gerendákat láttak kiállni. Ezzel szemben Drág máramarosi ispán kezén feltűnő Ugocsa m.-i 2 Gérce határában (közvetlenül érintkezve Szatmár m.-vel) 1393-ban locus caslri-t emlegetnek. Erről szintén Pesty tudósít: „volt egy vár, mely szó románul Csetatye, nyomdokai most is látszanak." Akár ez utóbbi kősziklára épült, akár amaz folyó partján emelt vár volt az igazi Gerecse vára, mindenesetre az 1253 előtt királyi tulajdonban lévő, majd eladományozott vár lehetett az „Újvár". Az „Ovár"-nak tekinthető erősség igen későn tűnik fel okleveleinkben, ha szabad így neveznünk Becs királyi várát. E birtokához - melynek tiszttartója 1351-ben a szamosszegi vámot is igazgató királyi tisztviselő volt - a király szinte a végsőkig ragaszkodott. A királyi várat mindössze 1364-ben említik, amikor a még 1291 előtt eladományozott birtokáról, Egyházassenyéről kiderül, hogy az Becs királyi várának a tartozéka volt egykor. Ennek a Senyének a szomszédságában fekszik a mi Óvári falunk. 1368 előtt Becs faluját I. Lajos király Balk ispánnak, a románok vajdájának adományozza, de volt benne része korábbról a Pok nb-i Meggyesieknek is, tehát a becsi vár ekkor már csak egy eltűnt szervezet jelképe volt. Hasonló jelenséget a szomszédos Szabolcs megyéből ismerünk: amikor szintén I. Lajos király az anarcsi várjobbágyokat a nemesség soraiba emeli, egyúttal a szabolcsi vár köteléke alól is kiveszi, annak ellenére, hogy a szabolcsi vár a tatárjárás óta romokban hevert. A becsi vár nemcsak az oklevelekben, de a valóságban is létezett: 1424-ben Balk unokáinak és testvére, Drág fiainak osztozásakor Becset is megfelezik, megjegyezve, hogy a falu melletti kastély helye (locus caste/li) közös marad. Becs királyi várának 1241-ben történt pusztulása - erre utalnak birtokainak még a században történt eladományozásai - után gondoskodni kellett az ekkor még nagykiterjedésű királyi birtokok fegyveres védelméről, a vármegyén keresztül vízen, szárazföldön egyaránt szállított só útjának biztosításáról, a betelepülő királyi bányászok (Asszonypataka) munkájának támogatásáról. Ezért emelték a majtényi királyi uradalom egyik birtokán, a Kraszna átkelőjénél Gilvács várát. A vár már 1291 előtt megépült, mert az évben itt keltezi oklevelét a Borsa nb-i „Kopasz" Jakab mester,
