Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
akkor szatmári és bodrogi ispán. 1316-ban a királyi várat várnagya, a Gutkeled nb-i Bátori János sikeresen védte meg az előbb említett Kopasz nádor és a Gutkeled nb-i Lotárd-fiak támadásával szemben. 1338-ban a vár másik ismert várnagya, „Tompos", azaz „Sánta" - akit a Szentemágócs nb-i Kölesei Dénes fia Jakabbal vagy Jánossal azonosíthatunk - békebíró egy Zemplén m.-i birtokperben. Ugyanő 1341-42-ben már Aranyos (Közép-Szolnok m.) várnagya. Gilvács várát eszerint 1341 előtt lerombolták, mert többé nem említik. Arra a jelenségre, hogy a várszervezet neve és királyi várának helye nem esik egybe, már hoztam fel egy példát a Zemplénből kivált Ung vármegye esetében, ahol a vármegye szervezésekor, 12. század első felében épült Ung királyi várat Nyevickével sikerült azonosítanunk (Ungvártól számított távolsága 10 km.) a történeti és a régészeti források egybevetésével 22 . A névadó megyeszékhely, Szatmár és vára, Becs fekvése között 14-15 km. a távolság. Hasonló esettel találkozunk Torda és vára, Várfalva (12 km.), Kolon és vára, Zalavár (13 km.) esetében is, tehát Szatmár és Becs példája nem egyedülálló a vármegyék tekintetében. Szatmár, Ung, Torda esete egyben rávilágít arra, hogy vármegyéink egy tekintélyes része nem a szentistváni megyeszervezés eredményeképpen jött létre, mint ezt Zsoldos Attila legújabb kutatásaiból tudjuk 2 '. A 12. század első felében emelt királyi várak pedig nem követik az előző században emelt elődeik viszonylag nagyméretű föld-fa szerkezetét, ezért maradtak a kutatás előtt láthatatlanok, vagy Bóna István szavaival élve: „nem találtak". Mint láttuk, a szatmári németek első csoportja a 12. század közepén, II. Géza uralkodása idején érkezett a megye területére, ahol Németit alapította meg és a környékén települt le. Egyes vezetőik, mint Mérk ispán és utódai már a 13. században önálló birtokot szerezve lettek a magyar nemesi társadalom tagjai, s a megye nemesi családjaiba házasodtak. Más német telepesek is követték e példát, s ők ez által váltak nemesekké. Ilyen személy volt a nemtelennek tekintett Nythe hospes, akinek a leszármazottai a Zsarolyániak. Németi kivételével a falvakban élő németség a tatárjárás ( 1241 ) után szétszóródott s a magyarságba olvadt, erre bizonyság Perl falu névváltása: a 15. század elején már Gyöngynek hívják. A németek második hulláma a tatárjárás után érkezett Szatmárba: ezt az iparos-bányász népességet az érckutatás és feldolgozás lehetősége hozta ide. A 14. század elején már állnak városias, saját joghatósággal rendelkező településeik, Rivulus Dominarum, azaz Asszonypataka (amely név a magyar királynékra utal), a mai Baia Mare és Mittelsberg, azaz Középhegy, a mai Baia Sprie. Lakosságuk évszázadokon át megtartotta nyelvi örökségét, a 15-16. század fordulóján feltűnő Nagybánya név -szemben a kisbányának tartott Felsőbányával - mutatja a város és környezete vagy lakossága kapcsolatának változását. A románság Szatmár megye területén a 14. század közepén tűnik fel az írásos forrásokban. Pásztorkodó elemeik 1357-ben már a szatmári síkság erdeiben makkoltatják nyájaikat, s ez esetben feltételezhető, hogy az Avasban élő, onnan érkező románokról van szó, akiknek állandó, lakott településeiről csak a meggyesi uradalom 15. század végi összeírásai szólnak. Ám számuk mára 14. század végén jelentős: 1385-ben Meggyesi Simon bán fia János mester hatalmaskodása során a meggyesi kerület jobbágyait (azaz magyarjait) és románjait emlegetik, ez utóbbiak közül az oklevél szerint 1001 ember vett részt a Lázáriak birtokainak pusztításában. 22. Németh Péter: Álom és valóság: Ung vára. Carpatica - Kapnamuxa 13. (2001) y>Kropoa. 237-240. Másodközlése: Castrum 2007/2. 5-9. A sejtését már korábban megfogalmazta Rngel Pál: Honor, vár, ispánság. Századok 116. (1982) 889. - Tordára: Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen, 1998. 31.- Kolonra: Kristó Gy., Néhány vármegye ... i.m. 483. 23. Zsoldos Attila: Visegrád vármegye és utódai. Történelmi Szemle XL. (1998) 1-32; Uö.: Somogy vármegye kalakulásáról. In: Honfoglaló magyarság állama, kultúrája és az ősi vastermelés. II. konferencia. Somogyfajsz, 1998. 41-50.
