Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
Borhíd, Lippó, s talán (Király)Daróc is. Az erdöispánság korai alapítására utal az erdödi egyház Boldogságos Szűz titulusa. Az erdöispánság - feltehetőleg az 1241. évi tatárjárásig - egyben önálló esperesi kerületet is alkotott: 1215-ben Ábel erdödi esperes Jób erdödi ispánnal együtt ítélkezik. Ez a tény feltételezni engedi az önálló esperesség létrehozásának a célját is: a kereszténység intenzívebb terjesztését, s az ispánnal összefogva, a táj, a Bükkalja benépesítésének elősegítését, lakossága közeli egyházi felügyeletét. Az erdödi esperesség megszűnte után területe a szatmári föesperességbe integrálódott. Az erdödi ispáni tisztet 1272-ben összekötve találjuk az ugocsai hasonló poszttal, s talán ez volt a helyzet az Árpád-korban végig. Ugocsa önállósodása, vármegyévé válása, 1280 után a szatmári ispán viselte az erdödi ispáni címet az 1340 körüli évekig, majd az ismét erdőuradalommá minősített területet a szatmári ispánok önálló királyi birtokként, honorként Erdődalja néven kezelték egészen annak eladományozásáig, 1385-ig. A területi (bírói) különállása megszűnésével az erdöispánság beleolvadt Szatmár vármegyébe. Az erdödi esperességgel egyidőben azonban már fennállt az Erdődtől légvonalban alig 20 km-re fekvő Szatmáron is az esperesség, amelynek alesperesei bűbájosság, leányszöktetés, asszonygyilkosság ügyeiben ítélkeznek (1213-15). Legkevesebbet éppen a szatmári ispánság, s vele összefüggésben az azonos nevet viselő esperesség kialakulásáról tudunk. A szatmári ispán 1181 -ben tűnik fel, maga az ispánság múltja sem vezethető vissza a 12. századnál korábbi időkre. Erre bizonyíték Szatmár város plébániatemplomának a titulusa, a Szent Egyed lehet. A szent kultuszának magyarországi elterjesztésében meghatározó szerepe volt I. László királynak, aki 1091-ben Somogyvárott bencés kolostort alapított a nevére dedikálva. Az is felmerült, hogy a szent tiszteletének az átplántálásában az országba betelepült idegen népelemek, a vallon-olaszok játszottak fontos szerepet. Mindez azt gyanítja, hogy Szatmár város - amely első ispánjáról kaphatta a nevét - legkorábban csak all. század végén települt meg Ez esetben mégis idevonható lenne Gyöngyösi Gergely pálos generális 1520 körüli feljegyzése, miszerint I. László király Szalacs és Szatmár vámját is adományozta ( 1083 után) a szentjobbi apátságnak, de az erről szóló oklevelet utóda, Kálmán király elégette. Mindenesetre a királyi megyeközpontnak már rég fenn kellett állnia, amikor vele átellenben, a Szamos jobb partjára németek, a későbbi Németi lakói érkeztek, akik egyházukat Szent Jakabnak ajánlották. A szatmári németek ispánját, Mérket egy 1216-os oklevélben említik, így jövetelük a 12. századra tehető. Származásuk irányára - Abaúj - utal a Szatmár közelében feltűnő Vizsoly és Zsadány települések neve, ahol eredetileg szintén németek lakhattak. Az 1230. évi kiváltságlevelükben ösiségüket Gizella királynéra, Szent István felesége idejére vezették vissza, ezt a kutatás későbbi interpolációnak tartja. Ám nem kizárt, hogy itt egy félreértéssel van dolgunk. Az eredeti hagyomány - feltételezhetően - (II.) Gézát (Geyza, 1141-62) tekinthette telepítőjüknek, akinek a neve a közel egy század alatt eltorzult, vagy tudatosan félremagyarázott lett, s az Szent István felesége (Keysla) ismertebb nevévé transzformálódott. Akár Kristó Gyula nézetét fogadjuk el, aki a 11. század középső harmadára, akár e sorok írójáét, aki a század utolsó két évtizedére helyezi, tehát I. László király alapításának tekinti a szatmári várispánság létrejöttét, választ kell adni arra a joggal felmerülő kérdésre: addig hova tartozott e terület, ki gyakorolta a király nevében a világi joghatóságot? Már említettük, hogy felmerült annak a lehetősége, hogy a Szamosig terjedő terület eredetileg Szabolcs megye részét képezte volna, de ez az egri püspökség térítőmunkájának hiányával utasítható el. Hasonló okok miatt tekinthetünk el a bihari várszervezet figyelembe vételétől. A megye D-i szomszédja, Külső(a későbbi Középső-) Szolnok megye sem jöhet számításba, mert e területen élő „észak-erdélyi magyar népesség nyelvének struktuális sajátságai szoros kapcsolatot mutatnak a bihari, szabolcsi, felső-tiszai magyarságáéval, biztosan jelezvén Észak-Erdély magyarsága beköltözésének
