Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Szatmár megye kialakulása
nyugat-északnyugat felöl kelet-délkelet felé, a Körösök és a Szamos völgyein felfelé haladó irányát, illetőleg onnan eredő, tápláló népi-nyelvi forrását." 16 Ha Benkő Loránd kellően alátámasztott tételét a történelem nyelvére fordítjuk át, akkor a már elmondottak ismeretében azt kell kimondanunk, hogy a szatmári várispánság területe kezdetben Ugocsával, Máramarossal együtt első királyunk, I. István idejében a nagykiterjedésű Borsóvá határvármegye részét képezhette, kezdetben annak egyik erdőuradalma volt, talán Száldobágy néven (ld. Györffy Gy. térképét a történeti földrajz IV. k. 115.). A Szamos jobb partja egy részének egyházi térítésében, vagy méginkább a terület benépesítésében - mint Meggyes esetében láttuk - Eger volt a kezdeményező. Azaz az eredetileg ritkán lakott erdős vidékre az egri püspökség területéről érkeztek az új telepesek. Az egri püspökség 1261. évi birtokösszeírásában szereplő kitétellel, miszerint „nagyatyánk, Béla, és drága atyánk, Endre, a boldog emlékezetű királyok az Ugocsa és Bereg területén lévő összes erdőink és újonnan alapított és alapítandó uradalmaink, a nemesek és szerviensek falvainak behajtandó tizedeit egészben véve az egri egyháznak engedték át és neki adományozták, és most mi is átengedtük és adományoztuk örökre és visszavonhatatlanul^ 1 - a fenti valós tényre utal, ám azt kiterjesztve Ugocsára is. Az egri dignitások sorában azonban sem 1261 előtt, sem közvetlen utána nem szerepel az ugocsai (sásvári) főesperes, ami esetünkben perdöntő. Sőt, mint fentebb láttuk, a sásvári főesperes az adománylevélben foglaltak után továbbra is az erdélyi püspök joghatósága alatt tevékenykedett. Azaz az egri püspök hamis jogcímre (III. Béla és II. András királyok adománya) hivatkozva kérte fel az erdélyi püspököt illető Ugocsa tizedeit IV. Béla királytól. Valószerűtlen tehát arra gondolni - mint Kristó Gyula vélte - hogy mivel sem az adományt adó király, sem pedig fia, V. István még életükben a tőle elvett tizedekért nem kárpótolták Gyulafehérvárt, IV. (Kun) László állította vissza a III. Béla előtt fennállt állapotot, visszaadva az erdélyi püspöknek azt, ami korábban is megillette. Az viszont igaz, hogy Eger az írásba adott, de elmaradt jövedelmekért jóvátételt várt, s ezt 1299-ben meg is kapta, amikor III. András az alakulófélben lévő Máramaros tizedeivel kárpótolta a püspököt 18 . Sőt, bevételeit továbbra is gyarapította a meggyesi kerület (Apa, Asszonypataka, Felsőbánya, Lápos, Meggyes, Remete, Sárköz, Szinér, Udvari) plébániái jövedelmének őt megillető része. Az egyházszervezés felsorolt centrumait, területi elkülönülését jól tükrözik a későközépkori járásbeosztások is: a száldobágyi (al)esperesi kerület falvait már a középkorban is nyíri néven emlegették, az ugocsait szamosköziként; a meggyesiből a területén fekvő, s időközben várossá fejlődő Nagybánya miatt asszonypataki (az újkorban nagybányai) járás lett. Problémásabb eredetű az erdödi és a Nyírtől K-re a Szamosig terjedő szatmári esperesség maradék falvaiból létrejött, a fekvésére utaló, a tájegység nevét viselő krasznaközi járás. Elképzelhető, hogy a korai szatmári várispánság két királybírójának a működési területét jelzi ez a megosztás. A hagyomány erejét mutatja, hogy a4járásos területi beosztás szinte változatlanul egészen a 19. század utolsó negyedéig, a megyeátszervezések kiugró dátumáig (1876) érvényben maradt. A megyealakulás vizsgálatának másik szempontját azok a gyéren fennmaradt adatok alkotják, amelyek a szatmári vár-, illetve az erdödi erdöispánságra vonatkoztathatók. A várjobbágyokra vonatkozó adataink szerint azok három helyen csoportosultak. Legnagyobb tömörülésük a 2 Terem körül tapintható ki, itt hat faluban (Gernezt=Terem, Iriny, Nagykaruly, Ragáld, Toh és Vada) mutathatók ki, s talán idevehető Dengeleg is, ahol a szolnoki vár jobbágyai éltek. A Szamos-Tisza 16. Benkö Loránd: Az ómagyar nyelv tanúságtétele. MTA Történettudományi Intézete. Bp., 2002. 55. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 29.) 17. Árpád-kori oklevelek a Heves megyei Levéltárban. Diplomata aetatis Arpadiana in Arehivo Comitatus Hevesiensis conservata. Válogatta, Ibrdítottta ... Kondomé Látkóczki Erzsébet. Eger, 1997. 29. 18. Erdélyi okmánytár. 1. 575. reg.
