Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

mányozta, amelynek Tatárfalvi Pál ellentmondott. 1406-ban Tatárfalvi Tamás fia: Ambrus 14 M. bírság lefizetésével zálogba kapja rokonai, Tatárfalvi Miklós fia: Pál és testvérei: István, Miklós és Simon tatárfalvi birtokrészét. 141 l-ben Tatárfalvi Ambrus fia: János és nővérei: Anna és Margit panasza szerint Vetési Ambrus elfoglalta az ő tatárfalvi birtokrészeiket is, amelyek mind örökségi, mind zálogjogon őket illetik. Ref. temploma „kőből, a földesura, Csomaközi Péter a romjait javítani akarja" (Acta C). A XIV. sz.-i épület alaprajza: SzSz I, 377. — Szamostatárfalva (1906), SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1600: 782 kh.). AXIX. sz.-i hagyomány szerint a falu egykori helye a Szamos melletti Telep (Csűry II, 380: Telek) dűlőben volt (Pesty, 1864); 1478: ~ (DL 18199). TÉGLÁS 477. 1391 : Lucas de Teglas, Lad./. Jo-is, Pet.f. Dem-i et Nic.f. Philippi de ~ (DL 98673; Károlyi I, 450); 1431: pr. Theglas (DF 209626=LO Metales Szatmár nro. 17); 1432: pr. Teglas voc. in C-u Zathmariensi exist. (DL 98905; Károlyi II, 142); 1435: pr. Theglas ~ (DL 98915; TGy. 1836/IX. 91-2); 1476: intram-spr-i ~ et p-nis Embel voc. in eodem C-u Zathmariensi exist. (DL 99077; Károlyi II, 451); ~ (DL 17896); 1478: ~ (DL 18119). A hn. a magyar tégla fn. -s képzős mn.-i származékából keletkezett. A település valamelyik jelentős épülete téglából volt. 139 l-ben megyebeli nemesek, [? az Ákos nb-i Penészleki] Lukács, János fia: László, Demeter fia: Péter és Fülöp fia: Miklós nevében tűnik fel. akik Dobos és Olcsva határperében tanúskodnak. 1431-ben Károlyi Lanc pusztája, amelyet Mácsa, Beitek és Penészlek felől határolnak meg a bátori nemesek, az ónodi (Borsod m. ) Cudarok és az álmosdi (Bihar m.) Csirék ellentmondása mellett. Ezt a pert 1432-ben és 1435-ben Palóci Máté országbíró elhalasztotta. 1476-ban Károlyi Mihály panasza szerint Bátori András szaniszlói jobbágyaival az ő Téglás pusztája és Ömböly birtoka közötti Cakókáposztája (Jakab-Kálnási, 139: Cakós, jelentése 'gólyás', Nyírbéltek határában) rétjéről a lekaszált szénát elhordták. A per 1478-ban még nem zárult le. — Mándy szerint ( 1864: Téglás puszta) Fény, az MW. Szaünár (57) szerint a csomaközi határban keresendő, ez azonban ellenünond az 1431. évi oklevélnek. Ez utóbbi alapján a nyírbélteki Halomány fogható gyanúba, ahol "azon a téren el ásások tétettnek, ember tsontokra akadnak" (Pesty 1864, Szabolcs m.). TEHNYE 478. 1337/368: p. Tehnye (DL 70652; Perényi 89); 1337/371 : p. Tehne (DL 98614; Károlyi I, 322; a további átírásokat ld. Dobos alatt!); 1357: planicie Tehenye (DL 77187; Zichy III, 55); 1466:pr. Thenge... in Zathmariensi C-us (DL 99022; Károlyi II, 373); 151 l:pr. Thenye voc. in C-u de Zabolch exist. (DF 273721 =LO Stat. D-72). A hn. - amely a szláv 'Techyáa szn.-re vezethető vissza - puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. 1337-ben tűnik fel Dobos határjárása során, ekkor egy helyen szögellik össze Dobos, Dég, Akol, Tehnye és Apáti határa, s a Szamos mellett haladva megemlítik a hozzátartozó rétet (pratum Tehnye) és a mocsarat (stagnum Tehnyerakathya). Szamosszeg 1357. évi határjárásakor egy tavat (Gliszka) a térségében lévőnek mondanak. 1466-ban Károlyi Demeter özvegye, Dengelegi Anna bevallja, hogy Károlyi László és János hitbére és hozománya fejében e Szatmár m.-i pusztából is kielégítették. 151 l-ben Petri (Szabolcs m.) Derzsi Lőrincet és Márkot iktatták a már Szabolcs m.-i, Szamosszeghez tartozó puszta birtokába is. — Szamosszeg határába olvadt, a községtől É-ra, az olcsva-olcsvaapáti-i határ szögletben (Kálnási 1989, 526: Tenyhe), a folyószabályozással nagy része Olcsvaapátihoz került át.