Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

(Zemplén m.) polgárt az itteni vásáron [a Káta nb-i] Dengelegi Pongrác fia: János fiai: Bertalan és László, valamint [a Kaplony nb-i] Csomaközi Márton fia: György jobbágyai megsebesítik, és 60 arany ft. értékű holmiját elrabolják. 1413-ban az itt hétfőn tartott vásárnapon idézik meg Panyolai Lőkös fia Zsigmondot. 1418-ban az évi vásárán megölték Részegei Balázs fia Györgynek Miklós fia: János jobbágyát, többeket pedig kegyetlenül megvertek. Egyházas hely volt, plébánosát 1476-ban említik (DL 99079; Károlyi II, 453). AXV. sz. elején a szentjobbi apát kérésére átcsatolták Bihar m.-be. — M. Piskolt, R. Pişcolt, j. SM. (Hnt. 1892, 1463: 10141 kh.). PÓCSA 377. 1313: p. Poucha (TT. 1900, 391; AOkl. III. 607): 1314/499:p. Potha/M, t. Poucha (Uo. III, 857). A hn. vagy déli szláv eredetű, jelentése 'mezős hely'; vagy a magyar Posa szn.-ből származik. 1313-ban [a Gutkeled nb-i] Tiba fia: Mihály mester [az Apagyi (Szabolcs m.) cs. őse], ill. Tiba fia: Péter [az Atyai cs. őse] és testvérei: László, Tamás és János felosztást akarván tenni e birtokon is, határidőt tűznek ki, és megbízottakat jelölnek ki. 1314-ben úgy döntenek, hogy Pócsát is Tiba halála után felosztják. Ekkor bejárják Atya, Pócsa és Kosmonta határát (leírását ld. Atya alatt!), s ebből megtudjuk, hogy Pócsa határa Petével és [Puszta-]Daróccal érintkezett. Pócsáról megjegyzik, hogy e földet Mihály mester és Tiba mester fiai az ugyanoda való [az utóbbiak unokatestvéreinek] Ellősnek [a Gacsályi cs. ősének] és Gergelynek, [a Rozsályi cs. ősének] adták. — Rozsály határába olvadt, a községtől ÉK-re a méhteleki határszélen, a Kis Telekhát dombja (Mándy, 1864: Pos domb; Kálnási-Sebestyén, 363: Poc-domb). Ld. még Pósasára! PÓCSLAKA 378. 1325: t. Pochloka in C-u de Zabolch (A. II, 174; AOkl. IX, 21); 1343: p. Pochloka (DL 51206; Kállay I, 676). A hn. előtagja a latin Paulus (Pál) szn. tövének -cs kicsinyítőképzős származéka. Névadója a Balogsemjén nb-i Kallói (Szabolcs m.) Mihály fia: Pál (1279-90) lehet. A Szabolcs m.-i földdarab 1325-ben merül fel, amikor a Balogsemjén nb-i Kallói (Szabolcs m.) Egyed fiainak és rokonainak osztozásakor Biri (Szabolcs m.) Tamásnak és Fábiánnak jutott. 1343-ban Biri János fia: Tamás tiltakozása szerint „Magyar" Pál bebörtönöztette, s addig kínozta, amíg halálfélelmében a Szatmár m.-i Beitek és Pócslaka birtokait neki ajándékozta. — Talán Nyírbéltek határában kereshető. PORBOSZLÓ 379. 1345: t. Bubuzló [o: Purbuzlo] (DL 69672; F. VIII/1, 576). Ahn. magyar névadással a szláv (Pribislav) szn.-ből alakult (vő. 1282: W. IX, 333; 1342: Zichy II, 6). Névadója az 1282-83-ban említett Prybyzlaus fia: Péternek, [a Kaplony nb-i] Bagdai Illés ispán szerviensének az apja lehetett (DL 50630-1; Kállay I, 21, 23). 1345-ben [a Szentemágócs nb-i] Kölesei Dénes fiai: János, Jakab mesterek, András, Mihály és Miklós birtokaikon megosztoznak. A Köleséhez tarozó földdarab Jánosé [a Kölesei Nagy cs. őse], Jakabé [a Kölesei Farkas cs. őse] és Andrásé [az Egregyi (Zaránd m.) cs. őse] lett. [A fülesdi szájhagyomány szerint [Fülesdnek] Porboszlo lehetett a neve, ekkor nem a jelen helyén feküdt, hanem a kölesei határban, a Túr folyó közelében ma is úgynevezett Porboszlai határ részben, honnan az adoma szerint a vízáradások miatt költözött mostani helyére, ismét más adoma sze-