Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

KALA (-FALVA, -TELEKÉ) 211. 1337: ... de Kalqfolua (DL 96197); 1344:

p. Kalateluke in C-uZothmariensi in uicinitate Scenkyral exist. (T. 32 /l914/ 43; az oklevél a Q 10 /Wenzel/ alatt nem lelhető fel); 1391: Thomas de Kola (DL 98673; Károlyi I, 450); 1407: Jo. de Kalaa (DL 39494; LK 9 /1931/ 70, 43. reg.); é.n. [1444): Kalathelek (KvOkl. I, 524); 1470:pr. Kalatheleke (DF223337 = LO AA. nro. 9); 1509: Kalathewlke (DL 72427); 1512: Kala (DL 36985). A hn. a török nyelvi eredetű Kala szn. (jelentése 'vár') és a birtoklást jelző -falva, -telke összetétele. 1337-ben [Druget Vilmos) nádor regesztruma szerint Szatmár m.-ben Kalafalvi Elek fiára 3 M. bírságot vetettek ki. 1344-ben a Farkasagmánd nb-i (de genere Farkasogmand) Szentkirályi (Közép-Szolnok m.) Imre fia: János Külső-Szolnok m. közgyűlésén kijelentette, hogy a Szentkirállyal határos Szatmár m.-i Kalateleke az ő örökölt birtoka, ezt a jelenlévők megerősítették. Az idevaló Tamás Dobos és Olcsva határperében [a Kaplony nb-i Károlyi] Marhard fia: András javára tanúskodik (1391). Kalai János kijelölt királyi ember a Derzsiek, valamint a Jánosi Kántorok és a Csicseriek perében ( 1407). Szentkirályi Miklós felesége [Mikolai] Anna fia: néhai Jakab leánya: Anna magszakadása miatt a Zsigmond királytól adományul nyert Szatmár m.-i birtokot 1444-ben visszaadják Anna jogos örökösének, Mikolai Miklós fia Lászlónak. 1470-ben a Mikolaiak szerint a Szentkirályiak és Ákosiak az ő Szatmár m.-i Kalateleke pusztájukat elfoglalták, és tiszttartójukat bántalmazták. Mikolai András részét Szentkirály birtokon Kalatelkének hívják ( 1509). Egy innen származó jobbágy 1512-ben [Aranyos-]Meggyesen lakik. — Erszentkirály határába olvadt (Révész II, 163: „Kála, Lapályos hely, melyet néha víz önt el. Sz.Király. K.Szolnok"; Szentkirálytól DK-re: Kallaházapuszta T. i.h.). KÁLMÁND 212. 1217/550: Checham de v. Ceunand[o: Camand] (VR. 32.§, 216); 1335>397: cum 2-bus t-is Keethkamand (Maksay 155; AOkl. XIX, 60); 1354: p. Kamand in C-u Zathmariensi exist. (DL 4407; A. VI, 162); 1413: p. Kalmand (Zs. IV, 1054); 1425: p. Kamand (DL 98866; Károlyi II, 98); 1427: in ~ (DF 221709-LO AA. nro. 20); 1431: p. Kalmand-Kamand (DL 98896, 98889; Károlyi II, 129, 134); 1500: p. Kaiman voc. in predicto C-u Zathmariensi, ibique nostra eccl. B. Virginis Marie disserantes (DF 284476=LO Acta BercsényianaXIV-2). A hn.-ben feltehetőleg a 'kő' jelentésű szláv kamen rejlik, magyar -d helynévképzővel megtoldva. Ezt a magyarázatot azonban a földrajzi körülmények nem támasztják alá. Ezért a hn.-t inkább szn.-i eredetűnek véljük. Az 1217-ben feltűnő falu Sárvármonostora tartozéka. Ekkor az idevaló Csekét, az egyház jobbágyát a szentmártoni Gense lopással vádolja. 1335ben a 2 Kálmánd föld egyikét a távoli Gutkeled nb-i ág (Valkó m. ) tagjai (ld. Szentmárton 1. alatt!) mint Sárvármonostora tartozékát [a Gutkeled nb-i Bátori] Bereck fiainak, Jánosnak és Miklósnak, Lőkös fia Péternek és [Bereck testvére] Benedeknek eladják. 1354-ben a Bátoriak osztozásakor Péteré lett. A másik Kálmánd szintén a monostor tartozéka, az ugyanazon nb-i Rozsályi, Gacsályi és Gúti (Szabolcs m.) családoké lesz. 1413-ban Rozsályi „Kun" Lukács fiai: Miklós és Jakab panasza szerint kálmándi jobbágyaik gabonáját Gacsályi (... de Kathal/\/) László fia: Gergely és Tamás fia: István maguknak elhordták. 1425-ben Bátori István e birtokáról Károlyi Lanc László jobbágyaival szénát hordott s disznókat hajtott el. 1427-ben Gacsályi Ehellős fia: László és fiai: Miklós és Gergely itteni birtokrészét is - amelyen fakápolna áll, toronnyal, temető nélkül - Kusalyi (Közép-Szolnok m.) Jakcs István özvegye és fiai: Mihály és László ellenében Gacsályi Tamás fia Tamásnak ítélik. 1431-ben a Bátoriak, Rozsályi Kunok, Gacsályiak és Gútiak, valamint a Károlyiak, Vetésiek, Bagosiak és Csomaköziek ha-