Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

tárvillongásaikat az országbíró elé viszik. Ekkor a Bátoriak Kálmánd és a kaplonyi nemesek (Károlyi Mihály fiai: Lanc és Bertalan, László fiai: János és Jakab, valamint az utóbbi fia: Demeter) Kaplony birtoka közötti határt megjárják. A határpontok: Körtvélyhalom (Kerthvelhalom), Füzesér [aqua vulgo Fyzeser), Balázsfölde rét (r. pratosa Balasjélcle), Mérgestő folyó [fi. Mergesthew), Kálmándról Petére vezető út, Nyáras cserjés (adparvum rubeíum Nyaras uoc), Kálmánról Károlyba vezető út. Kálmánd, Károly és Pete közös határpontja, Apátharasztja erdő (silva Apathharazthya), Kálmánról Vadára vezető út, Aranyas halom völgye (vallis Aranashalomvelgew), Kálmánd, Károly és Csalános közös határpontja, a Kálmándról Csalánosra vezető út, Csalános és Vállaj közös határpontja, Vállajról Kálmándra vezető út, Kiskörös Föld (t. Kyskeres), Nagykörös erdő (silva Nagkeres). Ezek közül aXLX. sz.ban ismert volt a Mérgesi csárda (Kaplony), Nyárasi erdő (Kálmánd), Körös erdő (Csalános, Vállaj, Pesty, 1864). Egyházát a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték ( 1500). Ref. temploma „régi, kőből, hajdan katolikus" (Acta C). A XVII. sz.-ban Domahida, Majtény, Károly, Kaplony, Vada, Csalános és Börvely (Károlyi IV, 307), a XIX. sz.-ban É-ról Börvely, K-ről Kaplony, D-ről Nagykároly, Ny-ról Vállaj és Csanálos határolta (Pesty, 1864). — M. Kálmánd, R. Cămin, j. SM. (Hnt. 1892, 1218: 3310 kh.). KAPLONY(-MONOSTORA) 213. Simon de Keza: Cron. [1283 k., 900 u.-ra]: Quinti vero exercitus Cund est dictus capitaneus. Hic cca. Nyr habitavit, huiusf-i Cusid et Cupian sunt vocati (SRH I, 166); Chron. saec. XIV.[ <Chron. saec. XIII., 900 u.-ra]: ... Kusyd et Cupan, qui

prope Nyr [o: Nir]

fixere sua castra ibique post bapismum monasterium fundavere (Uo. I, 291); 1267: KoplonMonostura (Heller 33, Szirmay II, 49-re hivatkozva, ahol ez a név nincs!): 1268: per Kupién c-m hominem nostrum (Kolozsvári Állami Lt., Szatmár m. lt. DF 291393); 1284: nob. domina relicta c-is Koplun (DL 64008; H. VI, 302); 1300>360: p. Koplan (DL 85334; Sztáray I, 37); 1334: mon-i S. Martini confessons de Koplon (DL 98537; Károlyi I, 88, 92); 1335: p. Koplonmonostura (Uo. I, 114; AOkl. XIX, 703); 1370: /:. mon-i dicti Kapplyan (DL 98611; Károlyi I, 315); 1381: p. Kapianmonostora (DL 98633; Uo. I, 377); in v. Caplon (DL 98636; Uo. I, 379); 1396: p. Kaplyan (Zs. I, 4331); 1419: p. ~ (DL 98833; Károlyi II, 49). Kézai Simon krónikája szerint a honfoglalás után ,Az ötödik sereg kapitányát Kündnek hívták; aki a Nyír körül lakott, fiait Küsidnek és Koplyánnak nevezték" (Kristó Gy. fordítása). AXIV. sz.-i krónikakompozició ezt a tudósítást azzal toldja meg, hogy (Kund) „fiai: Küsid és Kupán, akik a Nyír mellett ütöttek tábort, és ott a keresztségét követően monostort alapítottak" (Kristó Gy. fordítása). A hn. török eredetű, jelentése 'tigris'. Károlyi Sándor az Ecsedi-láp DNyi szélén fekvő kaplonyi monostor 171 l-ben kelt új alapítólevelében egy 1195. évi oklevélre (Károlyi II, XX); Szirmay (II, 49) [a Péc nb-i] Dénes nádor [1272-4] 1267. évi/!/oklevelére hivatkozik, amelyekben a kaplonyi monostort említenék. Egyik oklevél sem volt már a 19. sz. végén ismeretes. Rupp (II, 283) oklevélre nem támaszkodó, 1290. évi Szent Márton titulusra utaló adata ellenőrizhetetlen. A névadó [Kaplony nb-i Mikó fia:] Kaplony ispán 1268-ban Szentmárton és Vasvári iktatását végzi. Özvegye a váradi káptalan előtt német szolganőjét (ancillam te/u/tonicam) és annak kisleányát, Erzsébetet felszabadítja (1284). 1300-ban [a Kaplony nb-i] Varsányi Mihály [a Vitkai cs. őse] fiai: Gál, Mihály, Demeter és Marcell nemzetségtársaikat, [Nagymihályi (Zemplén m.)] Jakó fiait, Jakot és Andrást e birtokuk elfoglalásától is tiltják. 1331-ben Endus fiai: György és Deun, az előbbi György fia: András, „Zonga" Péter, Péter fia: Márton és „Ördög" András fiai: Miklós, Simon, Mihály és Marhart Börvely birtok szomszédai (AOkl. XV, 415). 1334-ben a kaplonyi Szent Márton monostor Vitka