Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

ügyében kiküldött (1337). 1339-ben Miklós fia Jánosnak arra kellet esküt tennie 25-öd magával, hogy társaival az előző évben nem rontott fegyveres kézzel Laskod birtokra, Ábrahámot megölni nem akarta, stb. Mindenesetre ezután öccsére, Bereckre 6, unokatestvérére, István fia Mihályra 2 M. nádori bírságot vetettek ki. Ez utóbbi 1339-ben Pál fia: István csaholyi embertől 1 pej színű lovat szeretne visszaszerezni (Uo. XXIII, 294). 1340-ben „Kántor" Mihály 5, „Kántor" János és Tamás l-l szerviensét név szerint is említik (Uo. XXIV, 105-110). „Kántor" János, Mihály, Péter és Tamás 1338-9 körül [a Balogsemjén nb-i] Kallói (Szabolcs m.) Mihály fia: László és István fia: István mesterek, a királyi udvar apródja Laskod (Szabolcs m.) birtokán hatalmaskodva egy jobbágy 2 lovát és 2 ökrét vitte el. 1341-ben a nádor, Druget Vilmos előtt vádolják a három „Kántor"-t, Tamást, Pétert és Mihályt Várdai (Szabolcs m. ) László fia: János egyik jobbágya 3 lovának elrablásáért. Még ez évben néhai Jánosi István fia: „Kántor" Mihály, továbbá „Kántor" Péter és Tamás jánosi, derzsi és hodászi birtokait latorság miatt elkobozzák és Bátori Bereck fiai: Miklós és János szatmári ispánt, mestereket iktatják ezek részeibe, akik azt még az évben visszaadták. Ugyanis egy 135 l-es oklevélből kiderül, hogy Derzset, Jánosit és Hodászt „Kántor" Miklós fiai: János, Péter és Tamás Hanc krakkói (erdélyi Fehér m.) polgárnak elzálogosították [bizonyára ebből fizetve ki a Bátoriakat], tőle Bereck testvérük váltotta vissza, s János a maga részéért 9 M.-t fizetett. Hatalmaskodásukat azonban tovább folytatták: 1345-ben „Kántor" Mihály és Miklós fia: István Csalánosvadai [Vetési] János fia Miklóssal Oros (Szabolcs m.) közelében [a Balogsemjén nb-i] „Lengyel" János fia Lászlót kifosztották, ruháját lehúzták, 3 lovát elvették, Pál szolgáját félholtra sebezték (DL 51334-6, 51396, 51432, 51439; Kállay I, 792-94, 857, 895, 901). Az ügyben [Zsámboki] Miklós nádor hoz ítéletet 1349-ben, mellyel a Kántorokat levelesítették. Egy másik, Laskodi Mihály fia: Ábrahám elleni hatalmaskodás idézésekor Miklós fiai: István és Loránd Jánosi-i birtokrészükön laktak. 1347-51 között a már Derzsinek nevezett Kántorok birtokaikon, így Jánosin is megosztoznak: a település K-re eső fele István, a Ny-ra eső fele Miklós fiaié lett. Azonbelül afine incipiendo in sessionibus ve. Sept. usque curiam Petri f-i Jo-isf-i Preuchel cerrit > Briccio, St-o et Rorando; ab inde ve. Sept. usque curiam et sess-m St-i generi seu sponsi Margarete cerrit > Petrifr-i eorunde; curia iam dicti St-i supra usque curiam et sess-m Jo-isf-i Rachlo >Jo-i Cantor dicto ab eo loco cum curia ipsius Jo-is per eandem Uneam supra usque domum et curiam et cum eadem curia Laur-i Chakow dicti cerrit >Thomafr-i eoreundem. 1378ban újabb osztásra kerítettek sort Loránd, valamint unokaöccsei [Bereck fiai:] István és Benedek között: Jánosiban Péter klerikus házától K-re haladva Hodász falu irányába (az utca) végig Istváné és Benedeké; a falu közepén Dobó házától (a curia Dobou) D-re András házáig benne István és Benedek kúriájával - s innen ezen a soron Ny felé végig hasonlóképpen Istváné és Benedeké. A másik oldal Péter klerikussal szemben egészen Nagy János házáig (ad curiam Jo-is magni) Ny-ra haladva Lorándé, itt megfordulva Dobó házáig É-i irányban végig hasonlóképpen Lorándé. Az erdő, a művelt és műveletlen földek, a parókiális egyház és a plébánia közös marad. Nem ismert, hogy milyen jogon tartott igényt a nyíri kerületben fekvő Jánosi, Derzs és Hodász birtokok részeire Túri (Torda m.) János fia: János ( 1366). Jánosi Mihály, Loránd, Miklós István és János Bodon (Szabolcs m.) perében tanúk ( 1374). Az erdélyi püspökség szatmári (1334-ben tévesen ugocsai) főesperessége alá tartozó egyházának Péter papja 1333-ban 3 g., 1334-ben 26 d. pápai tizedet fizetett. János rektora (Jo. de Janusy 1350: DL 96310) végrendeleti tanú. A XIX. sz.-ban É-ról Őr és Vaja, K-ről Hodász, D-ről Derzs, Ny-ról Bakta, Ófehértó és Gyulaj (Szabolcs m.) határolta (Pesty, 1864). — Kántorjánosi, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1221: 8332 kh.).