Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

birtokok kettéosztására ítélik Hódos fia Lőrincet - testvére -, Szakolyi László fiaival, Jánossal és Istvánnal szemben. 1332-ben Szakolyi/!/ (de Zolouk) László leányát, Mátyás özvegyét, Enyd asszonyt az anyja, [EuJ/emya és nagyanyja, „Nagy" Üne (Nogh Vne) felesége után járó hitbér és hozomány, valamint leánynegyed fejében 20 M.-val e birtokból is Hódos fia: Lőrinc és László fia: János kielégítette. — Szakoly határába olvadt (MNy 43 /1947/ 144-5: Inaszakla; A nagykállói jár ás múltja és jelene. Nagykálló, 1970, 368: — )• IRINY 196. 1219/550: Privatusdev. Iuren (VR. 6.§, 234; ErdOkmt. I, 100); é.n. [1278)>279: Ven. et Lad. f-t Vyd de ~ (Irinyi cs. lt. DF 280546; Szirmay II, 32; F. V/2, 501; RA II/2-3, 2887, 2953); 1307: And. de Evreen (ErdOkmt. II, 72); 1316: ad viam Irynyuth (Károlyi I, 45; A. I, 397; AOkl. IV, 290); 1329/434: domina Rusynth vidi consors Byd [ o: Vyd] de Juren (Zichy I, 319; AOkl. XIII, 101; ErdOkmt. II, 634); 1337: Mart. de Ivren (DL 31081); 1338: ve. Yvren, p. ~ (ErdOkmt. II, 1008); 1349/358: domina Margareta f-a And-e de Jwren (DocTrans. XIV/4, 687); 1358>66: p. Iryn (DL 98591; Károlyi I, 267); 1367: And. pleb. eccleeS. Privardif-rum Vitidelrin (DL 98597; Uo. I, 287); 1399: p. Iren (Zs. I, 6133); 1415: ~ (Uo. V, 675); 1416: Thomas de Ewryn (Uo. V, 1716). Ahn. valószínűleg szláv eredetű. Akisnemesi falu 1219-ben az idevaló Privatus (Pelbárt) nevében tűnik fel, aki tolvajlással vádolja a penészleki Voca-t. 1278-ban az örökös nélkül elhunyt Tódor, szatmári várjobbágy 3 ekényi irinyi részbirtokát IV. (Kun) László király Irinyi Vid fiainak, Vencelnek és Lászlónak adományozza, akiktől Tódor korábban e földet jogtalanul elfoglalta. A testvérpár nagyapja, Ceka a szolnoki vár jobbágya volt, akit III. Béla király a Ruténföldön szerzett ( 1189-90) érdemeiért a királyi szerviensek közé emelt (Irinyi cs. lt. 1264: DF 280545; RA II/l, 1829; magyar fordítása: III. Béla emlékezete. Magyar Helikon, 1981. 889), de erről oklevelük [1241-ben] elveszett. Az idevaló András [a Gutkeled nb-i ecsedi] Dorog fiainak tanúja (1307). 1329-ben Körösi Igon fia: Gál leányai: Irinyi Vid felesége: Rusint, Mmdszenti (Közép-Szolnok m.) Bogát felesége: Erzsébet és Csúri (Szabolcs m.) Miklós felesége: Margit kérik anyjuk hozományát és hitbérét, valamint leánynegyedüket Körösi Péter fia Pál Szolnok m.-i nemestől. Vencel (Vinchlo) fia: Vid birtoka (1338). Irinyi [Porteleki] Márton királyi ember ( 1337). 1349-ben Kusalyi (Közép-Szolnok m.) Tamás fia: Lőkös felesége, Irinyi András leánya, Margit végrendelkezik. Egy 1358-ban indított határper 1367-ben zárult, amikor [a Kaplony nb-i] Vadai György fia: András Petri és Vezend, másfelől Irinyi Vid fiai: László és András, György fia: András - az irinyi Szent Pelbárt egyház plébánosa - valamint Porteleki Jakab fia: Márton Iriny és Portelek birtokai közötti vitás határokat megjárják. 1399-ben Kusalyi Jakab fia: Miklós itteni vásárolt részeit is átadja vejének, Fülpösi Lőrinc fia Jánosnak, feleségének, Zsuzsannának, gyermekeiknek, Ilonának, Ágotának, Györgynek, Andrásnak, Lőrincnek és Mihálynak. 1415-ben Irinyi László fia: Tamás [felesége Klára, (a Csák nb-i) Darahi Mátyus leánya (1416)] fiai: János, Illés és András 100 új ft.-ért zálogba adják Dengelegi Bertalan fiainak, Zsigmondnak, Lászlónak és Kelemennek, valamint Pongrác fia: László fia Györgynek irinyi birtokrészüket, amely Petrivel és Dengeleggel határos, megengedve jobbágyok odatelepítését is. Az átadott birtok rész a Vezendről ?-be (kitörött rész) vezető úttól D-re, az Érvize mocsár (alveus Erwyze nom.} körül terülnek el, határai: Kettőshalom hely (locus Kettheoshalom nom.), Csízér nevű cserjés (rubetum Chyser) az Irinyből Petribe vezető út mentén, majd ezen az úton Petri felé, Iriny birtok határáig, majd innen Ny-ra a két út kereszteződéséig, ahol Petri, Iriny és Dengeleg hármas határpontja, s innen visszatér a Kettőshalom alá. A felsorolt nevek közül a XIX. sz.-ban csak a Nagy ér élt (Pesty, 1864).