Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Bevezetés
vagy személy), ha ez nem ismert, a településnév értelmezése, a legtöbbször Kiss Lajos etimológiai helységnévtára alapján, ám erre nem hivatkozunk. A rövid névetimológia - úgy véljük - egyenértékű a latin oklevél adataival, mert sok esetben éppen a településnév nyelvi értelmezése világit rá a lakott hely keletkezése körülményeire (pl. a német, a román vagy a szláv eredetű nevek esetében). Egy-egy forrás adatait a lehetőségekhez képest igyekeztünk más, csak részben idevágó adattal értelmezi is (pl. megadva az adott személy nemzetségbeli hovatartozását, ismert felmenőit, feleségének a nevét, hivatalát, stb.), ezzel kerekebb település- és birtoklástörténetet alakítva ki. A szócikk végén kerül sor a település térbeli elhelyezkedésére (szomszédság), középkori egyházára (pápai tizedjegyzék, patrocínium, plébánosa említése) vonatkozó egyes adatok felsorolására, ha azokat az időrend miatt korábban nem kellett említeni. Ezután következik az 1723-as egyházi összeírás általam magyarra fordított adata (Acta C. ), amely a fennálló templomépületről, gyakran annak építési idejéről, állagáról szól, ez különösen akkor fontos, ha az adott település középkori egyházáról más adatunk nincs. Ide vettem Pesty Helynévtárának és Henszlmann Imre szatmári utazásának az egyházak középkori formájára, díszítésére vonatkozó (rövidített) leírásait, valamint Kiss Kálmán egyes közléseit is. A mai Magyarország területére eső falvak esetében mindez elmarad, ott a műemléki topográfia (SzSz I.-II.) megfelelő helyére történik utalás. Majd ahol sikerült, XVII. és XIX. századi adatok (főképp Szirmay és Pesty) segítségével igyekeztem É-ról, az óramutató járásával egyezően megadni a falvak, puszták határos településeit, mert ezek jobbára a középkori állapotot őrizték meg. A —jel után következik a ma is fennálló település mai magyar, illetve román neve, zárójelben feltüntetve a községnévbizottság által adott és bevezetett névváltoztatásnak az évét, a mai magyar, illetve román megy ebeosztását, végül az 1892. évi helységnévtár alapján a település katasztrális holdban megadott területét. Ez utóbbi sok esetben még a középkori faluterület méretét őrzi, bizonyos arányon túl - a hegyi falvak kivételével - azt is jelzi, hogy egy vagy több pusztafalu tagolódott a határába. Az elpusztult települések esetében az - jel után a rájuk vonatkozó olyan információk következnek, amelyek a pontosabb helyhez kötést szolgálják. Ezek lehetnek térképek, helységnévtárak adatai, fennmaradt földrajzi nevek, leírások, régészeti emlékek, stb., ám több esetben ezek híjával csak vélni tudjuk, hogy hol is kereshető az egykori lakott hely. A kötetben található, a valamennyi települést térben összesítő térképet három részből állították össze. A vízrajzi és domborzati ábrázolásnak a JosAufn. (1783-85) az alapja, ez közelíti meg ugyanis legjobban a középkori állapotokat. A települések helyhez kötéséhez felhasználtuk Engel Pál: Magyarország a középkor végén (Digitális térkép és adatbázis a középkori Magyar Királyság településeiről). CD-ROM. Térinfo Bt. Bp. 2001. munkáját, az elpusztult települések esetében természetesen korrigálva annak adatait. Végül a mai, modern katonai térképek adják a pontosabb térbeli keretét a két fenti térképnek. Ezt a ma még újdonságnak számító térinformatikai eljárást a Veszprémi László végezte el, költségeinek előteremtésében Istvánovits Eszter és Pappné Kurucz Katalin régészeknek (JAM) tartozom köszönettel. Munkánk során több, levéltár-történeti vonatkozású megállapítást is tehettünk. Az egyik annak a felismerése, hogy ecsedi Bátori István (+1605), a zsoltáríró országbíró halálával az ecsedi várban őrzött családi levéltárra a Nádasdyak, majd az ő lefoglalt levéltárukból a Kamara tette rá a kezét. 5 Az idők során a levéltár anyagát megrostálva, kifejezetten csak a birtokadományokra és a birtokosztásokra vonatkozó okleveleket megtartva azt a XIX. századra megőrizték, s azok ma is a Kincstári levéltár MKA, Neoregestrata acta (Q 311 ) fondjában lelhetők fel. Érdekes vállalkozás volna az Ecsedről végül Budára vezető út közbeeső állomásait 5. A Nádasdy lt.-ban őrzött, a Bátoriakat illető oklevelekről 1741-ben Rajcsányi Ádám készítette lajstromra ld. Kosáry Domonkos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. II. Bp. 2003, 188.
