Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Bevezetés
rekonstruálni, s a Bátori-levéltár állagát virtuálisan helyreállítani. A másik megfigyelésünk a családi tanács döntése alapján az 1876-ban közintézménybe (MNM) került Kállay-levéltárral függ össze. Többen szóvá tették, hogy a levéltári anyag zöme kevésbé értékes darabokból áll, éppen a nagyobb jelentőségű birtokadományok, a leánynegyedek kiadásának a körülményei, fontos perek végeredményei hiányoznak a végül a Magyar Országos Levéltárba került anyagból (Q 93). Nos, a hiány egyik okára rájöttünk: a XVIII. század első felében az akkor még Kassán, a Kamara „gondozásában" lévő levéltárból vette ki Dobai Székely Sámuel azokat az informatívnak vélt okleveleket, amelyeket részben hazai gyűjtőnek, a pécsi Klimó Görgy püspöknek adott el/ át, részben külföldi útján értékesített (Rinteln város lt.-ában fellelhető oklevelek). Hasonlóképpen érdekes története van a leányágon többfelé vált Csaholyi-levéltárnak. Törzsanyagának fele ma a volt Erdélyi Múzeum Egyesület egykori levéltárába került gr. Gyulay-Kuun család levéltárában van (U 491). De az ugyanott őrzött gr. Kemény József gyűjteményben (U 496) is fellelhető számos, Csaholyi-birtokokra vonatkozó oklevél. A levéltár másik része ma az egykori Múzeumi Törzsanyag (Q 10) fondban található. 6 Az oklevelek szétosztásának a története, a levéltár rekonstruálása egy szakdolgozat hálás témája lehetne. Végül kötelességem köszöntet mondani mindazoknak, akik mindvégig támogatták munkámat. Elsősorban a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak, amely intézmény biztosította e könyv megírásának a hátterét. Györffy György - akivel a szabolcsi földvár régészeti kutatása óta (1968) három évtizedes kapcsolat fűzött össze - különösen a minden támogatás nélkül összeállított Szabolcs megye településtörténete ( 1997) után biztatott arra, hogy vágjak bele Szatmár múltjába is. Végakaratát Zsoldos Attila (MTA Történettudományi Intézet) teljesítette, aki a kézirat korrekciójához lehetővé tette a történeti földrajzhoz készült Szatmár megyei cédulák kézbevételét. Köszönettel tartozom a MOL III. osztálya és nagy kutatóterme, a Dunamelléki Református Egyház Ráday Levéltára, az MTA Könyvtár Kézirattára, valamint a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Levéltár munkatársainak, de különösen Érszegi Géza főtanácsosnak, Nagy Edit levéltár-igazgatónak, Szathmári Judit levéltárosnak, és Czapárné Helmeczy Aliz főelőadónak önzetlen segítségükért. Külön köszönöm Tringll Istvánnak a Perényi család levéltára c. könyvének még megjelenés előtti használatát. Meg kívánom említeni azokat, akik egy-egy oklevél szövegének az olvasatában nyújtottak „mankót", - ugyanis az Adattár összeállítója nem képzett levéltáros - vagy akik bármilyen felvilágosítással szolgáltak. így Ambrus Orsolyát (Keletszlovákiai Múzeum, Kassa—Kosice), Bakó Zsuzsannát (KÖH Tervtára). Körmendy Kingát, Solymosi Lászlót és Szentesi Editet (MTA Művészettörténeti Intézet). Utoljára maradtak azok, akik a legtöbbet tették, akik már a kész kéziratot vették a kezükbe, s pontosításaikkal, javaslataikkal gazdagították e munkát. Mező András (+2003) barátom beszélgetéseink során nyújtott segítséget a helynévfejtések dolgában, C. Tóth Norbert (MTA-SZTEMOL) és Zsoldos Attila pedig önzetlenül vállalta e könyv átolvasását, kiegészítését, lektorálását. Valamennyien fogadják ez úton is őszinte köszönetemet. Nyíregyháza, 2007. május 2-án. Németh Péter 6. Erről így írnak: ..[1910-ben] 139 db. középkori oklevélből álló gyűjtemény, egy magánlevéltár anyagából vétel útján került a Múzeum tulajdonába, az oklevelek jobbára Hunyad és Közép-Szolnok vármegyékre, továbbá a Csáholi-családra vonatkozólag tartalmaznak adatokat." Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1910. évi állapotáról. Bp. 1911. 24. Az oklevelek az Adatbázisban Q 10/1910 55 beütésével visszakereshetők.
