Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
A hn. előtagja a szláv gorica-ra vezethető visszajelentése 'kis hegy'. 1253-ban [a Sártiván nb-i] Gyula (Jula), Vid és [Őszöd fia:] Etre {Eguruh}, a poroszlói (Heves m.) monostor kegyurai, Gércekövedhely felét - rokonuk, [a Hontpázmány nb-i] Fancsika fia: Leusták részét amelyet királyi adományból bírnak, 40 ezüst M.-ért a Gutkeled nb-i [Gacsályi] Tiba fia Tiba (Il.)-nak eladják. A Gutkeled nb-i Tiba fiai: Miklós és Tiba (II.) [Karászi (Szabolcs m.)] Sándor volt bánnak, asztalnokmesternek a [gércei] várát felégették, néhány szolgáját megölték, s ezért hűtlenség vétkébe esve, IV. (Kun) László király minden birtokuk elkobzását rendelte (é.n. [1274 e.]: DL 62218; H. VIII, 273. Karácsonyi II, 87 után). Az adat idevonását a Terebest és Jánkot egyaránt birtokló Ákos nb-i Ernye bán és Karászi Sándor kapcsolata indokolja (az utóbbira ld. Zsoldos 2001, 386). [Az 1315-ben] a [Jánki] Tamás fia: Miklós kezére jutott várhelyes birtok, Gércekőhely 1341-ben a jánki uradalom része. 1342-ben I. Károly király a jánki uradalom ( Jánk, Terebes és más birtokok) Gérce várhoz csatolását tervbe véve az eljárást [a Gutkeled nb-i Bátori] János szatmári ispánra, gércei várnagyra bízta, ami a források tükrében nem valósult meg. — A hely azonosítása roppant nehéz, ugyanis Gérce név 2 helyen is felbukkan: 1./Az Ököritófülpös határában fekvő Gerecse— Gereccse dűlőnév szerint (Révész II, 161: Gereccse, Gyümölcsös. Örökítő; Pesty, 1864: „Geretse... gyümölcsös, amelyet a Szamos választ el Géberjén és Fülpösdaróctól") a Szamos túlsó [bal] partján, Fülpösdaróc határában volt a vár helye. Pesty adatközlője azt írta a Várdombról: „egy mesterségesen készült domb, mikor hordatott és mi czélra, nem tudható". A régi öregek szerint a partból 50-60 cm-es gerendák álltak ki, ú.n. vizivár lehetett itt (Kálnási 1989, 40). 2./ Ezzel szemben 1323-ban az Ugocsa m.-i Kétbábony várheggyel (cum monte castri F. VIII/2, 422), várhellyel (loco castri Zichy I, 248) említődik, amely azonos a Drág máramarosi ispán kezén az Ugocsa m.-i 2 Gérce határában, 1393-ban feltűnő locus castrí-val ( 1393 >498: DL71068; DocVal. 466-7). A vár helye M. Nagygérce, R. Gherta Mare területén, a Csetetze dűlőben (Pesty 1864: „volt egy vár mely szó románul /:Csetatye:/ nyomdokai most is látszanak;" Mizser Lajos: Ugocsa és Ung megye Pesty Frigyes 1864-66. évi Helynévtárában. Nyíregyháza, 1999. 36). Ld. még: Engel: Archon. I, 316. GÉRES 156. 1367: Pet de Gyres (DL 96422; DocTrans. XTV/13, 306; Piti JAMÉ, 119); 1421 : p. Geres (Csákyl/l, 312; Zs. VIII, 648); 1423: ~ (DF221450 = LO AA. nro. 24); é.n. [ 1480-83]: Geroz (DL 35800; Petri I, 177; Csánki I, 555). A hn. a német Gerolt szn. rövidült és képzett alakjából keletkezett magyar névadással. Eredetileg királyi birtok, a daróci uradalom része, amelyet Zsigmond király azzal egyidőben adományozott el. A falu 1367-ben Géresi Péter nevében tűnik fel, akinek leánya: Margit férjét, s csecsemő fia: István apját, „Chichach" Domonkost „Erdődi" László fiai: Pál és Péter [jobbágyok] megölték. Az utóbbiak ezért 22 ft.-ot fizettek. 1420-ban Csáki István e birtokáról szabadítja ki jobbágyát Vetési Jakab (MW Szatmár, 75). 1421-ben Csáki Miklós erdélyi vajda és szolnoki ispán, testvére: György székely ispán, valamint Szatmár, Ugocsa és Kraszna m. ispánja birtokaikat felosztották. Géres - mint az adorjáni (Bihar m.) váruradalom része - az utóbbiaknak és fiainak, Ferencnek, Györgynek és Jánosnak jutott. Két évvel később Csáki György panasza szerint Bélteki Drág fiai: György és Sandrin és társaik a Géres határain belül fekvő erdőben 1 disznót levágtak. 1480-83-ban Közép-Szolnok m. -be számították. Ekkora Csákiak faluja 22 ft. 13 d. adót fizetett. A XIX. sz.-ban Gyöngy, Krasznabéltek, Szakasz és Királydaróc határolta (Pesty, 1864). —M. Géres, R. Ghiriţa,j. SM. (Hnt. 1892, 1141: 2640 kh.).
