Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
GERGELYTAMÁSTELEKE 157. 1339: Jac. J. Jos-is de Thamasjolwa ~ Thamasjolua (AOkl. XXIII, 28 és 396); 1341/ 342>482: f. sessionalis Gregortamastheleke (AOkl. XXV, 612); 1446:pr. Molontha ai nom. Gergeltamasteleke (DL 97195); pr. Molontha alias Gergeltamastheleke (DF 211166=LO Stat. FJ-535). Névadója az a Gergely és Tamás, akiknek, mint magtalanul elhunytaknak Malonta birtokát I. Lajos király adományozza a [Szentemágócs nb-i] Kölcseieknek ( 1363). 1339-ben Tamásfalvinak nevezteti magát [Gyügyei] Jakab fia: János, aki kijelölt királyi, ill. királynői ember Szárazberek és Sima, illetve Vasvári ügyében. A jánki uradalom határjárásakor telekhelyként említik ( 1341 ). 1446-ban Hunyadi János kormányzó különösen Nándorfehérvárban szerzett érdemeiért Bökényi (Ugocsa m.) Gergely fia Miklósnak és feleségének, Ágotának, Bácskai (Zemplén m.) Tamás fia: Dénes nővérének adományozza minden királyi birtokjoggal együtt Zombokújlakot és Barlatelke, Vármegye, Maiontamásképp Gergelytamástelke pusztákat. Még az évben be is iktatják őket Zombokújlak és a hozzátartozó Malontával egynek vett Gergelytamástelke pusztába, ezt 1447-ben megismétiik (DF 211050 = LO Stat. B-235). — Helyére ld. a Malontánál írottakat! GERNEZfT) 158. 1215/550: Voyzloum, Ioubot, Potonam, Bodam, Bartoleam, Latum de u. Guernezt (VR. 183.§, 196-7); 1314:p. Gernezt (AOkl. III, 723); 1320: p. Gernezqueestcca.ß. Eer. (A.I, 566-8; AOkl. V, 818); 1347: ~ in C-u Zothmariensi (DL 3951; A. V, 151; Pest m. 303); é.n.[1347-51 k.]:p. Kernez (DL 56579; Kállay I, 373); é.n. [1347-51 k.J/XV. sz.: ~ (DL 39597; LK 9/1931/56, 1. reg.); 1419:p. Gernes (Zs. VII, 238); 1420: p. Gebrez/!/(Zs. VII, 2185): 1449: Gernez al. nom. Therem (DL 31591; Csánki I, 487); 1470: pr. Zentjanostheleke (DF 22339 l=LOAA. nro. 59). A hn. jelentése 'száradt, kiaszott' (fa). 1215-ben a szatmári vár hadnagya Endre, Péter és Sebrec századosok, Vendégés Szénás [vadai] várjobbágyok azzal vádolják az idevaló Vajszlót, Jóbot, Patonát, Bodát, Bertalant és Látót, hogy ők a vár alól kivett jobbágyok. Ezek viszont természetesjobbágyoknak, a Szent Király jobbágyainak mondták magukat. 1314-ben Sceíesd-i (Szelezd, Közép-Szolnok m.) [? Turul nb-i] Dániel fia: Pál, Erzsébet és Ilona leányai nevében is, Kaplony nb-i [Lelei (Közép-Szolnok m.) Illés fia:] Gergely fia: János és fiai: Márk és Tamás nevében is, Pál felesége, Gergely leánya: Erzsébet negyede fejében Jánosi István fia: „Kántor" Miklósnak, Miklós testvérének, Istvánnak és Miklós nagybátyjának, János fia: Imrének 14 M. szavatolásával átadja Gernezt Kávás (Közép-Szolnok m.) felé eső felét. Az Ér folyó körüli Gernez 1/3-a 1320-ban [Őri] Swnk fia: Pál ispán fia: Rafain és anyja, Jolent örökölt birtoka volt, amelyet rokonaik - [Pátyodi] Chuge (diet.) István fiai: Lőrinc és Dénes, Komorói (Szabolcs m.) Lóránd fia: Tamás, [Csák nb-i] Bare fia: Mihály-jelenlétében Rafain testvére, Myche férjének, Domonkos fia: Pál mesternek és testvérének, Istvánnak a tőlük kapott 25 M. értékű javak fejében átadják, más egyéb kikötésekkel. 1347-ben [Őri] Domonkos unokái birtokaikon osztályt tettek: Gernezen bírt részeik Pál fia Istváné lettek. 1347-51 között már Derzsi István fiai: Mihály és Miklós, másrészt Derzsi „Kántor" János, Péter, Tamás, Bereck, István és Lóránd birtoka, amelyet kettéosztanak: az É-i fele az utóbbiaké, a D-i az előbbieké lesz, az egyházat (amelyet Szent János tiszteletére szenteltek, vő. JosAufn. /1783-85/ XXVIII, col. 15. sect.: Sz. János halom) közösen bírják. 1419-ben Jánosi Mihály fiai: Péter, Bálintés László, valamint Lóránd fia: Barla és a többi jánosi nemes panasza szerint Vetési Tamás váradi prépost, László fia: Jakab, Lőrinc fiai: Ambrus és János 6 évvel korábban eme ősi, de puszta és lakóitól
