Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)

Adattár

loma „régi, kőből, kívül-belül javításra szorul" (Acta C). A XIX. sz.-ban É-ról Csanálos, K-ről Nagykároly, D-ről Nagykároly, Csomaköz, Bere és Mérk, Ny-ról Szabolcs m. (Pesty, 1864), ill. Ömböly és Vada puszták (Szirmay II, 16) határolták. —M. Mezőfény ( 1906), R. Foieni.j. SM. (Hnt. 1892, 1124: 6890 kh.). FERNEZELY *1329: Felső-Fernezely (Szirmay I, 246; II, 356). A falu a nevét a Zazarba ömlő Fernezely patakról kapta. Szirmay szerint I. Károly király adományából Felső-Fernezely Nagybánya városáé volt már a középkorban, azonban ez oklevéllel nem bizonyítható. Suciu (I, 240) hivatkozása Maksay (137) középkori (1411, 1430) okleveles adataira tévedésen alapulnak. Mándy (1864) szerint 1690-ben Felső-Oroszfalunak nevezik. — M. Felsőfernezely, R. Firiza, j. MM. (Hnt. 1892, 1110: 2053 kh.). FÜLEHÁZA, -MEZŐ 136. 1321: Pet. de Phylehazay diet. (Zichy I, 199; AOkl. VI, 180); 1394: t. Filemezeu (Zs. I, 3353). A hn. a magyar Füle szn.-nek és a birtokos személyraggal ellátott ház 'lakóhely, otthon fn.nek az összetétele. Névadóként a Gutkeled nb-i pócsi (Szabolcs m.) Fyle vehető számításba, akinek fiait, Fülét és Andrást 1339-ben említik (AOkl. XXIII, 103). 1321-ben „Füleházi" Péter és Tuboly (ld. Tubolytelke) együtt Vetésen kijelenti, hogy „Veres" Péter és [a Hontpázmány nb-i Sámsoni (Bihar m.)] Mihály fia: Péter nem romboltak, nem gyújtogattak, nyájakban, állatokban nem tettek 25 M. értékű kárt. Az utóbbiak az eskü helyett és helyén 2 M.-t fizettek. 1394-ben Piricsei Benedek fiai: István és János tiltakozik, hogy ónodi (Borsod m.) Cudar Péter és György volt bánok bélteki jobbágyai az ő Piricse birtokukhoz tartozó Filemező szántóföldjüket használják. — Ez utóbbi Ömböly határában található, a községtől É-ra ( JakabKálnási, 339: Füle—File, Fülemező, Füleifolyás), míg Füleháza valószínűleg a szomszédos Szaniszló (Hnt. 1892, 1131: Fülemező) határába olvadt. FÜLEK 137. 1422: pr. Phylek (Zs. IX, 787); 1434: pr. Fylek... intra limites p-nis Piskarkas (DF 221952=LOAA. nro. 3). A hn. puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással. Feltűnésekor, 1422-ben Dobszai (Abaúj m.) Pócs unokája [Mihály fia: ] János és nővére, Margit asszony a Fülek pusztában lévő részeiket is [nagybátyjaiknak] Piskárkosi János fia Györgynek, János erdélyi kanonoknak, és [unokatestvéreiknek] György fiainak, Györgynek/!/ és Miklósnak örökjoggal adományozzák. A megszerzéstől azonban Katalin és férje, Zsadányl „Literátus" Tamás [sókamarás] tiltja apját, Piskárosi Györgyöt és fiait, Gergelyt, Jánost és Miklóst (Zs. IX, 974). 1434-ben Piskárkosi Gergely és János panasza szerint 2, Piskárkos határain belül fekvő pusztát. Vasateleket és Fiieket, valamint több szántóföldet, rétet és erdőt Csák György székely ispán fiai: György, László és Ferenc maguknak foglalva a kezükben tartják. Két évvel később Piskárkosi György fiai: Gergely és János krasznai főesperes tiltják [unokatestvéreiket,] Piskárkosi [Dobszai] Mihály fia Jánost és [Fancsali (Abaúj m.)] András fia Lászlót a Szatmár m.-i Piskárkos, Tyúkod és Zsadány birtokokban lévő részeiknek nővérük, Katalin javára történő átengedésétől (DL 65043). — Piskárkos határába olvadt.