Németh Péter: A középkori Szatmár megye települései a 15. század elejéig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 60. Nyíregyháza, 2008)
Adattár
torkolatánál kezdődik, mely teljesen a monostorhoz tartozik, innen Géberjénnel határos a kis hegytől, amitől a nagy hegyig tart, majd Gadasyn erdő körül halad, innen Topolyán [Topolan) határáig és ... határáig [tart], innét ismét a Szamoson túl Cuse határáig [megy]." Eszerint Daróc Géberjénnel és a tatárjáráskor ( 1241 ) gltűnt Kósa (Cuse) és Topolyán falvakkal volt határos. 1345-ben Daróc föld [a Szentemágócs nb-i] Kölesei Dénes fiai: János, Jakab mesterek, András, Mihály és Miklós cégényi monostorának tartozéka, amelyet idegenek erőszakkal elfoglaltak. Ez alatt a [Vajaiakkal rokon Tunyogi] „Szőke" János és fia: Márk értendők, akik 1347ben és 1370-ben (DL 96445) is Darócinak nevezik magukat. Leszármazottaik: István és Tamás kijelölt királyi emberek (1384). A visszaszerzés a század végére megtörtént, mert 1402ben Kölesei Jakab fia Dénes, János fiai: István és Miklós, ez István fia: László daróci és szekeresi részbirtokukról úgy nyilatkoznak, hogy az őket csere címén illetik, ám az utóbbiak Dénes részét elfoglalták. 1404-ben is övék Daróc. 141 l-ben, mint Kölesei János fiai: Miklós és István, továbbá Kölesei Jakab fia: Dénes birtoka Fülpössel volt határos (Zs. III, 1201). 1417ben Dománhidai László fiai: György, László és István Kölesei István fiai: Mihály, László és Jakab, Jakab fia: Dénes, Miklós fiai: György és László, Istvándi Miklós fiai: Péter és György Daróc birtokát elnéptelenítették és elpusztították, a Gyalmastó halászó helyet {pişcătura vulgo Gyalmastho) magukhoz foglalták, a fakápolnát az ő Mácsa birtokukra átszállították és lerakták, sőt a Szent István tiszteletére készített képet megbecstelenítették. 1366-ban 3 ekényi, Fülpös, Cégény és Daróc között fekvő, Kölesei Dénes fiai: János, Jakab, András, Mihály és Miklós által elfoglalt földet említenek, amelynek egy részét [Daróci] István javára ítélik. 1438ban már puszta. „Fatemploma régen a Tóalján lévő parókiális telken feküdt, szalmával volt fedve, de a Szamos gyakran elöntötte" (Kiss 1878, 489) — Fülpösdaróc része, SzSzB. m. (Hnt. 1892, 1131: 743 kh. = Daróc). DARÓC 2. 96. 1220/550: castrenses de v. Drancy [o: Draucy], seil. Kra-z.net, Coetan, Visatam etalios (VR. 124.§, 244); 1262: t. Drauciorum Regiorum (Szirmay II, 146); 1314/499: v. Dorouch, t. ~ (AOkl. III, 857); 1320: p. Doroch (Zichy XII, 6; AOkl. V, 817); 1323: p. Darouch in C-u Zathmariensi (AOkl. VII, 203-9); 1347: p. Dorolth (DL 96287); 1347/405: t. Daroch a parte p-nisAthya in C-u Zathamariensi, inter ß-os Zamus exist. (DL 78625; Zichy V, 392); *1390: St.f. Lad-i de Darouch (DF 211378; DocVal. 377); 1406/630: p. Darocz (DF jelzete nincs! LO Metales Szatmár, nro. 28). A falu feltűnésekor, 1220-ban a hangonyi Vzíras, Tuboly testvére azzal vádolja a sásvári (Ugocsa m.) várjobbágyok közül Szoboszlót, Vitézt, Bogdánt, Csekelőt, Palánkot és a daróci várnépek közül Krasznát, Kötönyt, Vtsata-t és másokat, hogy lerombolva az ő saját prédiumát, ezzel neki mások vizsgálata szerint 40 ezüst M. kárt okoztak. Szirmay ellenőrizhetetlen adata szerint a lakóitól elhagyott királyi darócok földjét V. István ifjabb király 1262-ben [a Gutkeled nb-i Várdai (Szabolcs m.)] Mihály fia: Aladár ispánnak adományozza. 1314-ben Atya, Pócsa és Kosmota határjárásakor kétszer is érintik Daróc határát, s említik a Németiből a falu mellett Szászra (Bereg vagy Ugocsa m.) vezető utat. 1320-ban [a Gutkeled nb-i] Daróci (Bereg m. ) István fia: János és fia: László birtoka, s Pete szomszédja. 1323-ban [a Zsidó nb-i Szántói (KözépSzolnok m.] Pető erdődi ispán [a Káta nb-i] Gábor fia: Tamás fia: János itteni birtokrészét is a királyi javak közé foglalta. Az igen részletes vizsgálat megállapította, hogy Darócot jogosan bírja János, akit I. Károly király e birtokban is megerősít. 1347-ben Lázári Gábor fia: Tamás fia: János mester és kiskorú fiai: László és Miklós, valamint János mester fiai: Tamás és Mihály János mester haláláig ideiglenesen megosztoznak birtokaikon, így Darócon is, amelynek Ny-i
