Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

X. Kisdedóvás a második világháború után Szatmár-Bereg megyében

arra irányult a gyermekvédelem terén, hogy a járás területén megindított napközi otthonok működését a hátralévő időre biztosítani tudjam. Ez az illetékes jegyzők, községi szociálpolitikai bizottságok és nem utolsósorban az egyházak vezetőinek hathatós támogatása miatt ez idő szerint biztosítottnak is látszik, bár sokszor az volt a helyzet, hogy egyes napközi otthonok kénytelenek lesznek működésüket beszüntetni. Valóban csak a járási szociális titkárok tudják azt, hogy egy ilyen nehéz gazdasági helyzetben erőltetett és teljesen társadalmi támogatásból fenntartott napközi otthon milyen munkát és mily sok álmatlan éjszakát igényel. Sokszor fenyegetett az a veszély hogy a vezetőnők és a dajkák fizetését sajátomból kell kifizetni ha tudom, mert a felajánlott adományok nem folytak be. Ilyenkor ismét egy-egy újabb akciót kellett megindítani, hogy a további működést biztosítani tudjam, s a vezetőnőkkel szemben vállalt kötelezettségemnek eleget tudjak tenni. Ezen túlmenőleg - tekintettel arra, hogy úgy értesültem a Szociális Felügyelőségnél, hogy az óvodákban megindított ún. étkeztetéses napközi otthonokban beszolgáltatott tej árára nincs fedezet - mindent elkövettem, hogy ezt a beszolgáltatok elengedjék. Ez idő szerint ez a törekvésem - ugyancsak a jegyzők, a szociálpolitikai bizottságok és egyházak vezetőinek segítségével és támogatásával Szatmárcseke, Panyola és Penyige községekben sikerült is, amennyiben Szatmárcseke és Panyola községekben a beadott tejért díjat nem számítanak fel, Penyigén pedig a gyermekek maguk visznek saját részükre élelmiszert,.."

149 2. A nehézségek enyhítése végett Molnár Erik népjóléti miniszter 27 337/1946.1/3. számú rendelete, valamennyi óvoda napközi otthonná történő átalakítására A nehézségek enyhítése végett Molnár Erik népjóléti miniszter 1946. második negyedévben (27 337/1946. 1/3. sz. rend.) elrendelte, hogy valamennyi óvodát át kell alakítani napközi otthonná, tekintet nélkül arra, hogy ad-e ellátást vagy sem. Ez azt jelentette, hogy az óvónők és dajkák napi szorgalmi ideje napi nyolc órára emelkedett fel. Ez alatt a napi nyolc óra alatt azonban az óvónőknek nem kellett rendszeresen foglalkoznia a gyermekekkel, hanem csak arra voltak kötelesek, hogy felügyeljenek rájuk, és szabad játékaikat irányítsák. Tehát e rendelkezés nem az óvodai foglalkoztatási idő meghosszabbítását jelentette, csupán azt, hogy az óvónő nem külön három órás délelőtti és két órás délutáni foglalkoztatás keretében, hanem egyhuzamban nyolc órát köteles volt a reá bízott gyermekekre felügyelni. Ebbe az időbe beszámított a délutáni két óra alvási lehetőség, de minden esetben teljes csöndben töltött pihenési idő is. Ez a munkabeosztás május 1-től október l-ig volt érvényben (a következő években is). A nyári napközi otthonokban egy-egy óvónőre és dajkára bízható gyermekek számát a rendelet negyven főben állapította meg. Azt is szabályozta a rendelet, hogy minden negyven gyermek után egy-egy dajka állást is szervezni kell. Amennyiben a napközi otthont látogató gyermekek száma tartósan negyven fölé emelkedne, úgy az óvónő a dajkán kívül hatvan gyermekig egy, nyolcvanig kettő, százig három, stb, segéd munkaerőt is igénybe vehet. A bérüket a miniszter nem biztosította, hanem azt a társadalmi gyűjtésből kellett előteremteni. 149 SZSZBML. XXIV. 562.? 9/1946. j. sz. t. sz.