Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

X. Kisdedóvás a második világháború után Szatmár-Bereg megyében

Ezt az illetményt a miniszter az egész idényre két mázsa terményben állapította meg. Ha ezek a segédmunkaerők nem szervezhetők be a munkára, úgy az óvónő a szociális titkárral vagy védőnővel együtt csak a legrászorultabb negyven, esetleg hatvan gyermeket jelölhette ki a napközi otthon látogatására. A rendelet megjelenésével egyidejűleg a miniszter megfelelő nagyságú ellátmányt nem bocsátott minden egyes napközi rendelkezésére. A rendelet csupán azt célozta, hogy a 3-6 éves korú gyermekek addig, amíg szüleik kenyérkereső, illetve mezei munkájukat végzik, ne legyenek kénytelenek felügyelet nélkül maradni. A rendelet egyébként utalt arra is, hogy az 1891. évi XV. t. cz. értelmében ezekről az intézményekről a községek kötelesek gondoskodni. A községek kasszája viszont éppen olyan üres volt, mint az államkassza. A nyári napközi otthonok vezetőinek fizetésére sem adott a pénzügyi kormányzat ellátmányt. Kimondta azt is, hogy a nyári napközi otthonok felállítására nagyobb összeget nem lehet fordítani. Ez indította a minisztériumot arra, hogy a már fennálló, sőt az esetleg még nem működő óvodákat átmenetileg napközi otthonokká kell átalakítani. Az átalakulás általában 1946. május 1-től meg is történt. Elszórtan azonban az óvodák következő évi átalakításáról is tudunk. Szatmár-Bereg vármegyében 1946. júniusban, összesen a tizennyolc óvoda és gyermekmenedékházból tízenhét működött. A tizennyolcadik, a jármi gyermekmenedékház épülete jegyzői lakásul szolgált. A csengeri óvoda is csak júniusban nyitotta meg kapuit, mert 1944. októberétől szintén más célra lett igénybe véve. A működő tízenhét intézményből egyházi jellegű volt a református egyház kezelésében lévő mándi és a görög katolikus egyház fenntartásában üzemelő nyírcsászári gyermekmenedékházak. E két egyházi menedékház csak a nyári hónapokban működött. Volt még egy menedékház Jármiban is, de az községi fenntartásban működött (Lásd, 4. sz. kimutatás). Az óvodák - a Népjóléti Miniszter rendelete értelmében - 1946. nyarán napközi otthonos óvodákká lettek átszervezve, s így napi nyolc órai megszakítás nélküli szorgalmi idővel tartották nyitva e létesítményeket, hogy a mezőgazdasági lakosság gyermekei, a szülők munkavégzése idején megfelelő felügyelet alatt legyenek. Az óvodáknak napközi otthonos óvodákká történő átszervezésével, valamint a három hónapi időtartamra létesített ideiglenes nyári napközi otthonokkal együtt Szatmár-Bereg vármegyében összesen harminchárom kisdedóvási intézmény működött 1946-ban. Mátészalka és Vásárosnamény községekben ezekből kettő-kettő funkcionált. Az intézményekben a gyermekek száma összesen 1 100-1 500 között ingadozott (Lásd: 4. sz, kimutatás). A két hónapos időtartamra szervezett nyári napközi otthonok közül egy újabb egyházi jellegű intézet lépett be az eddig ismertetettekhez, a Tiszaszalkai Szociális Misszió Társulat Rendházában. Itt e két hónap alatt főzéses étkeztetést biztosítottak. Ez ekkor egyedülálló volt az egész vármegyében. A negyven fős gyermekcsoport részére az étkeztetéshez szükséges nyersanyagot részben társadalmi gyűjtés, részben hatósági támogatás útján teremtették elő. „Tejes" étkeztetés folyt Fehérgyarmaton 80, Gebén 60-70, Mátészalkán 80-130 és Milotán ismeretlen számú gyermekek bevonásával.