Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
X. Kisdedóvás a második világháború után Szatmár-Bereg megyében
hazahordásra nem adható ki. Egy-egy napközi otthonban legfeljebb negyven gyermek étkeztethető. Felhívom járási szociális titkár urat, azonnal lépjen érintkezésbe a kijelölt étkeztető helyek községi jegyzőjeivei, hogy a napi húsz liter tejnek a napközi otthon részére való maximális áron történő beszerzésére jelen rendeletemre való hivatkozással haladéktalanul gondoskodjék. A maximális áron igénybe vett tej a húsbeszolgáltatás terhére számolandó el. Az igénybe vett tej maximális árát a beszolgáltatás napján érvényes adópengőben lerögzítve kell a községi jegyző urak által kiszámítani és ezen adópengőben kiszámított árat az étkeztetés céljaira rendelkezésre álló ellátmány terhére havonként utalványozni..." A tej maximális ára alatt hatósági árat kell érteni, ami jelen esetben csak egy névleges árnak volt felfogható. Ugyanis havonta kellett a beszolgáltatok részére utalványozni az ellenértéket adópengőben, a tejet pedig naponta beszállítani a gyermekek élelmezéséhez, így a kifizetés és beszállítás között eltelt idő alatt a pénz teljesen elértéktelenedett 1946 nyarán. Ebben az időben ez már nem egy hónap alatt, hanem egyik napról a másikra is bekövetkezett. A tarpai és vásárosnaményi napközi otthonos tejes étkeztetés bevezetése még július elsején is vajúdott a beszolgáltatás magas mértéke miatt. A napi húsz liter tejet sem tudták biztosítani. Országosan is közvetlenül a második világháború idején és után indult meg erőteljesebben az addig is főleg karitatív úton, közadakozásból létrehozott nyári napközi otthonok fejlődése. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) végrehajtó szerve az Országos Szociális Felügyelőség 1941-ben történt életre hívása óta foglalkozott a nyári munkaidő alatt a felügyelet nélkül maradt mezőgazdasági munkások gyermekei gondozásának szervezésével. Szükség volt erre, mert a családfők jelentős része hadbavonult, s az itthon maradt édesanya kicsiny gyermekeit vagy felügyelet nélkül volt kénytelen otthon hagyni, vagy ugyancsak zsendülő gyermekei felügyeletére bízni. Ezen kívül indokolta a napközik életre hívását az is, hogy az otthon maradt családanya a napszámból származó keresetéből gyermekei élelmezését nem tudta megoldani. A háború után közvetlenül, 1945-ben még csak igen kevés községben sikerült ideiglenes napközi otthonokat létesíteni. A társadalmi gyűjtéseknél az adakozó kedvet befolyásolta a nagy szegénység. A lakosság élelmezését nemcsak a kenyérhiány nehezítette, hanem sok helyen tavaszra a kukorica is elfogyott, ami megőrölve (darálva) kenyérpótló szerepet töltöttbe. Nehezítette a szociális szakszolgálat dolgozóinak munkáját, hogy 1946-ban a száguldó infláció miatt a gyermekintézmények működését csak természetben begyűjtött társadalmi adakozásból lehetett biztosítani. A természetbeni adományok gyűjtésénél súlyosbította helyzetüket, hogy nemcsak a gyermekek élelmezéséhez szükséges nyersanyagot kellett társadalmi úton előteremteni, hanem a nyári napközi otthonok vezetőinek díjazását is. Legjobb gyűjtési eredmény közvetlenül az új termés betakarítása után volt elérhető. Külön gondot okozott a begyűjtött termeivények felhasználásig történő tárolása. Ballács Béla a fehérgyarmati járási szociális titkár (1946. augusztusban kelt 9/1946. j. szt. szám) jelentése hű képet ad az akkori állapotokról: Július hónapban minden igyekezetem
