Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

X. Kisdedóvás a második világháború után Szatmár-Bereg megyében

napközi otthont fel kellett állítani, a községi jegyző irányítása mellett a szociálpolitikai bizottságok, ennek hiányában a nemzeti bizottságok közreműködésével június 7- és 15-e között megrendezendő gyűjtés lebonyolításával kellett biztosítani. Az alispán a gyűjtés során elsősorban azoknak a szülőknek a hozzájárulására számított, akiknek gyermekei a napközi otthonos gondozást igénybe veszik, ezen túl pedig természetesen a községi lakosság áldozatkészségére is apellált. Júniusban az alispáni rendeletre egyre-másra érkeztek a nehézségeket jelző községi körjegyzők jelentései. Ebből kettőt bemutatunk:

147 Barabás: körjegyzőségem területén Barabás és Gelénes községben működött az elmúlt évben nyári napközi otthon. A jelen esetben csupán társadalmi gyűjtés útján megindítani képtelenség, mert nincs körjegyzőségemben olyan egyén, aki felesleggel rendelkezne, akik a gyermekek étkeztetését tudnák biztosítani. A felállítás viszont csak abban az esetben lenne indokolt, ha az étkeztetéssel lenne egybekötve... A hatósági kenyérliszt és annak kiváltása is a szegénység miatt olyan nagy nehézségbe ütközik, hogy a legtöbben a hónapnak csak egykét napján tudnak kenyérhez jutni, így a család kénytelen valami krumpli, vagy bab vagy tengeri eledelt készíteni amiről dolgozni tud..." A beregsurányi körjegyző jelentéséből is hasonló helyzetkép tárul elénk: körjegyzőségem mindkét községében (Beregsurány, Beregdaróc) működött 1945 nyarán nyári napközi otthon, sőt ma is szükség lenne rá mindkét községben, azonban a községek semmi költséget fedezni nem tudnak. A gyűjtés előreláthatóan meddő maradna, mert a lakosságnak nincs annyija, amennyiből meg tudna élni (termény és más élelem). Vezetőnő lenne mindkét községben, azonban ezeket a községek díjazni nem bírják, sem természetben, sem pedig pénzzel. Legtöbb gyermek, amely a napközit látogatná olyan szülőké, akiknek nincs meg a betevő falatja sem, ilyen helyeken pedig gyűjtésre számítani nem lehet. A lakosság eddig 95 %-ban ellátatlan ... Ha az állam a vezetőnő díjazását nem vállalja (és a dada díjazását is), úgy a napközi felállítása lehetetlen." A járási szociális titkárok szóban és írásban is tájékoztatták a Szatmár-Bereg Vármegyei Szociális Felügyelőséget a lakosság nehéz helyzetéről, aki előbb tizenöt, majd huszonhat községet jelölt ki „étkeztető hely"-ül.

148 A községi vezetők és a járási szociális titkárok jelzései alapján az alispán a következő napokban kimondta: Minthogy a főzéses étkeztetés megszervezéséhez és megindításához sem anyagi fedezet, sem elegendő nyersanyag nem áll rendelkezésre, így az étkeztetést kizárólag fejenként és naponként Vi liter tejnek a napközi otthonban levő gyermekek részére való juttatásában állapítom meg. Az étkeztetés július 1-én kezdődik és tart augusztus 31-ig. A fejenként járó napi Vi liter tej a gyermek által a napközi otthonban fogyasztandó el és 147 Uo. mint a 146. 148 Az alábbi községek lettek kijelölve 1946. évre étkeztetéses napközi otthonok megindítására. Részükre a Vármegyei Szociális Felügyelőség halkonzervet is utalt ki az UNRA adományokból. Csengeri járás: Csenger, Tyúkod, Ura, Fehérgyarmati járás: Fehérgyarmat, Panyola, Szatmárcseke, Milota, Mánd, Penyige, Kisnamény, Vámosoroszi, Kisar, Mátészalkai járás: Mátészalka, Gebe, Hodász, Jármi, Papos, Kántorjánosi, Nyírmeggyes, Nyírcsászári, Nyírvasvári, Vitka, Vállaj, Vásárosnaményi járás: Vásárosnamény, Tarpa, Tiszaszalka SZSBML. XXIV 566. 64/46. szoc. titk. sz., XXIV 566. 55/1946. jár. szoc. titk. sz.