Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

X. Kisdedóvás a második világháború után Szatmár-Bereg megyében

A második világháború befejezése után a szociális munka első vonalába a gyermekvédelem intézményeinek újjászervezése és a gyermekélelmezés megszervezése került. Szükség volt erre, mert az óvodák épületei megrongálva, kifosztva, működésképtelenül várták a helyreállítást. Egymagában az is akadálya lett volna működésüknek, hogy a közellátás teljesen megszűnt, az élelmíszertartalékok elpusztultak és kimerültek, vagy elhurcolták a hadviselő katonák. Minden nehézség ellenére a szociális vérkeringés beindításánál jelentős szerepet vállaltak a járási, városi szociális titkárok. Mindenekelőtt azt kellett megállapítaniuk, hogy a megye területén hány gyermekkel kell számolniuk. Az akkor 164 439 lakosú Szatmár-Bereg vármegye négy járásában összesen 44 569 gyermeket számláltak, Ez az összlakosság 271 %-ának felelt meg. A felmért gyermekek közül 23,9 % (10 689 fő) volt óvodáskorú (Lásd 3. sz. kimutatás). A háború által a járások közül országosan is a legnagyobb emberáldozatot a vásárosnaményi járás adta. Innen kerül ki a legtöbb polgári elhurcolt. A hadifoglyok száma a járás területén öszszesen meghaladta az 5 500 főt, ami a lakosság közel egyötödét tette ki. Ebben a számban a katonai behívóval hadviseltek és a polgári elhurcoltak is benne foglaltatnak. Amennyiben ezt az adatot a lakosság lélekszámával egybevetjük, akkor döbbenünk meg igazán, hisz ezen a területen akkor 28 657 ember lakott. A háború után a járás községeinek utcáit nagyrészt hadiözvegyek és öregek lakták. Ilyen előzmények után teljesen érthető, hogy már 1945 nyarán a vásárosnaményi járás 4 községében, Barabás, Beregdaróc, Beregsurány és Gelénes községekben ideiglenes nyári napközi otthonokat szerveztek.

146 A központilag és helyileg is kezdeményezett állandó és sokirányú gyűjtés a társadalom adakozó kedvét, készségét teljesen kimerítette. Szatmár-Bereg vármegye alispánja (1946 V 27-én kelt 5 187/1946 számú) a járási főjegyzőkhöz és járási szociális titkárokhoz intézett leiratában hangsúlyozta, hogy a nyári napközi otthonok felállításánál figyelemmel kell lenni azokra a községekre is, amelyekben nyári napközi otthon 1945 nyarán működött. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nyári napközi otthonok felállítása és megindítása terén kormányhatósági anyagi támogatással nemigen lehet számolni, így a felmerülő kiadásokat (napközi otthon vezetőjének és dajkának díjazása is) elsősorban társadalmi úton kell biztosítani. Azokban a községekben, ahol a nyári napközi otthon vezetésére más alkalmas személy nem volt, - a nyári iskolai szünet tartamára - méltányos természetbeni díjazás mellett a tantestület valamelyik tagja látta el a napközi otthon vezetését az alispáni rendelkezésnek megfelelően, és épület hiányában rendelkezésre bocsátotta a fenti időre az iskola épületét is. A nyári napközi otthon vezetésének egész idényre szóló díjazását két mázsa kenyérgabonában állapította meg. A díjazást képező kenyérgabonát azokban a községekben, ahol a 146 SZSZBML. XXIV 566. 51/1946.