Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

munkaképes férfiak tulajdonképpen már a háború befejezése után. A vásárosnaményi járásban 6 153, a fehérgyarmatiban pedig 10 573 nélkülöző gyermek élt (lásd. 3. számú kimutatás). A fehérgyarmati járás területén a sokgyermekes (4 vagy annál több gyermek) anyák száma összesen 1 317 volt. Ebből:

137 - 4 gyermekes anya 510 fő - 5 gyermekes anya 329 fő - 6 gyermekes anya 214 fő - 7 gyermekes anya 126 fő - 8 gyermekes anya 64 fő - 9 gyermekes anya 35 fő - 10 gyermekes anya 25 fő- 10-en felüli pedig 14 anya. A magas gyermekszám ismertetéséhez hozzátartozik az is, hogy az egész járás területén egyetlen védőnő működött Fehérgyarmat községben. A 40 községben pedig összesen 10 orvos és négy patika szolgálta az egészségügyi ellátást. Ebben a járásban 1947 márciusában 52 gyermek szorult menhelyi elhelyezésre, akiket a legnagyobb utánjárás mellett sem tudott a szociális titkár menhelyi gondozásra átadni, mert a menhelyek nem tudták őket fogadni. A tejellátásra szoruló gyermekek száma 1 800 fő volt. A járás területének talán legszegényebb része a kisnaményi és kömörői körjegyzőséghez tartozó terület volt. Szenvedett a tiszabecsi körjegyzőséghez tartozó lakosság is, mert a férfi lakossága távol kényszerült élni családjától. Nagyszekeresen és Kisszekeresen hasonlóan nagyszámmal éltek teljesen szegény, ruhátlan, élelem nélküli emberek. Kispaládon és Panyolán is sok szegény ember lakott, s Cégénydányádon ugyancsak, ahol sok volt a gazdasági cseléd. Általában véve teljesen igazságot fedő sorrendet felállítani nem lehetett, de talán ezekben a községekben volt a legnagyobb és legsürgősebb segítségre szükség. Fehérgyarmat község talán elsők között szorult élelmiszer és ruhajuttatásra, mert kb. a lakosság 20 %-a ellátatlan volt. Itt különösen a Károlyi-uradalom lakosságát kellett volna legelőször kiemelni, mint legráutaltabb csoportot, ahol elképzelhetetlen méreteket öltött a nyomor. Sem embernek, sem állatnak nem volt ennivalója. Lassan már a legutolsó kis jószágukat kótyavetyélték el, hogy valami kis élelemhez jussanak. Ballács Béla járási szociális titkár szerint: Azt a nyomort, szegénységet, ruhátlanságot, ami itt van, leírni nem lehet, negyvenkilenc család közel 300 lélekszámmal, lehetetlen lakásviszonyok mellett a legszörnyűbb nyomorban él..."13S Az anyagi elesettségi sorrendben a mátészalkai járás következett. A lakosság jelentős része a háború előtt is nagy szegénységben élt. A megsegítésre szoruló községek között talán 137 SZSZBML. XXIV 562. ad. 218/1947 SZE 138 SZSZBML. XXIV 562. 179/1946. SZF.