Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

az 1 110 lakosú Nyírparasznya érdemelt kiemelést, mert földje sovány, homokos volt. A járási szociális titkár a nagy nehézséggel küzdő községek sorrendjét felállította. Ezeknek a községeknek területi adottságaik igen rosszak voltak, s már a háború előtti időkből hozta a lakosság egy része a szociális ráutaltságot. Papos, Nyírderzs, Gebe, Nyírcsászári, lik, Fábíánháza, Mátészalka települések földterületének egy része homokos talaj. A Kántorjánosihoz tartozó Boglya, Flóra, Emma majorokban kb. száz család 350 lakossal, a Mérkhez tartozó Tiborszállás Halmos, Vadaskert majorokban mintegy százhatvan család 630 lélekkel és a Vállajhoz tartozó Nagyfenékpusztán kb. húsz család kb. kb. 90-100 fővel, földhöz juttatott családtagjai ruha-cipő segélyre szorultak. A Vállajhoz tartozó Nagyfenékpuszta lakói kenyér nélkül voltak. Kukoricaliszten és kukoricadarán éltek. Sürgős élelmiszersegély biztosítása volt indokolt. A járás területén 3 066 földhöz juttatott személy gazdasága beindításához még vetőmag, gazdasági felszerelés, stb. támogatást is igényelt.

159 A támogatás fontossági sorrendjének végén a csengeri járás állt. Ebben a közigazgatási egységben az egyik komoly gondot az okozta, hogy 1946, 1947 években szociális titkár hol volt, hol nem, így nem lehetett ebben a legkritikusabb időkben a támogatások szervezésének gazdája.

140 Az igen súlyos élelmezési és ruházkodási problémák fő oka a vármegye területét 1945/1946. gazdasági évben ért súlyos aszálykárcsapás volt. Az aszálykár a pénzügyi igazgatóság helyszíni eljárása alapján nyert hivatalos megállapítás szerint: - a vásárosnaményi járásban átlagosan 85 %-a - a fehérgyarmati járásban átlagosan 80 %-a - a mátészalkai járásban kalászosban átlagosan 70 %-a gumós növényekben 60 %-a - a csengeri járásban átlagosan mintegy 60 %-a a lakosságnak ellátatlan volt. Az ellátatlanság foka az 1947 tavaszi hónapoktól a termények betakarításáig még magasabbra emelkedett. Az egyes járásokban élelmezés terén nyújtandó segítség szempontjából a sorrend a már előzőek szerint alakult. Szatmár vármegyében 12 800 ínségest tartottak számon. Ez községenkénti bontásban a következő volt: 139 SZSZBML. XXIV. 562. ad. 218/1947 SZF. 140 SZSZBML. XXIV 562. 40/1947