Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében
A kisdedóvási törvény (1891.) megjelenését követő években a megye területén a gyermekintézmények száma fokozatos fejlődésnek indult. A századforduló utáni években ez az ütem azonban megtorpant. Alátámasztja ezt a megállapítást az a tény hogy amíg 1899-ben százhuszonöt, addig 1906-ban is még csak százhuszonhat gyermekintézmény működött a vármegyében, s csupán egy ilyen intézménnyel volt több, mint hét évvel korábban. Ennek oka minden valószínűség szerint elsősorban a községek szegénységében keresendő. A Szatmár megyei Széchényi Társulat XX. század eleji, s későbbi működésére nézve sincsenek adataink, amely, mint már korábban ismertettük, a törvény megjelenése körüli nehéz években is igen szép eredményeket tudott felmutatni. A nagyon hiányos levéltári adatok következtében a Szatmár vármegyei Széchényi Társulatról többet nem tudunk. Nem tudjuk meddig tevékenykedtek és milyen eredménnyel. Ezt a nagyon hiányos alispáni jelentésekből sem tudjuk nyomon követni, mert csupán 1897, 1898., 1899 és 1906. évekről állnak azok rendelkezésünkre. A nyári gyermekmenhelyeknek nagytöbbsége nem szilárd építőanyagból (tégla, vályog, stb.) készült, hanem deszkából, sátorból, stb., így könnyen áttelepíthető volt szükség esetén egyik helyről a másikra. Ezért kerülhetett sor 1900. tavaszán a nagydobosi nyári gyermekmenhely könnyűszerrel történő - telken belüli - áthelyezésére is. A képviselő-testület határozata kötelezte a községi bírót a gyermekmenhelynek a községi telek parasznyai útfelőli oldalára történő átépítésére. Szabó András bíró azonban a képviselőtestületi határozatot nem szó szerint hajtotta végre, - hanem a képviselő-testületi tagok utólagos ráhatása folytán - az épületet az ellenkező oldalra helyezte. Ennek a módosításnak az volt az indoka, hogy ha a gyermekmenhely a parasznyai útfelőli oldalra lenne áthozva, az annak a végében elhelyezkedő tűzfecskendő szín miatt az útfelőli széles árkon egy költséges hidat kellett volna építeni, hogy adott esetben a tűzfecskendő a színből ki, illetve beszállítható legyen. Dienes Lajos községi képviselőtestületi tag ezért az önkényes áthelyezésért feljelentést tett a főszolgabíróhoz Szabó András községi bíró ellen. A védekezésében fentieken kívül azt is előadta, hogy ha a határozatot szó szerint hajtotta volna végre, akkor a parasznyai útfelőli oldalon a gyermekmenhelyet északnyugatra szemmel kellett volna elhelyezni, s úgy az, a kora tavaszi és késő őszi hűvösebb napokon a napfénytől elzárta volna a gyermekeket. Igyekezett tehát a bejelentés kivizsgálásakor meggyőzni a jelenlévőket, hogy nem volt szándékában önhatalmúlag eljárni, csupán a képviselő-testületi tagok a határozat meghozatala utáni javaslatait mérlegelte, s azt vélte elérni, hogy a gyermek-menhely elhelyezése a cél érdekében előnyösebb legyen. A feljelentést tevő, az indokolás ellenére - miután a községi bíró ténylegesen a képviselő-testület határozata ellenére intézkedett, - csupán a községi bíró megdorgálását óhajtotta. 135 Állami kisdedóvoda működött: Aranyosmeggyes, Kapnikbánya alsó- és felsőtelep, Mátészalka, Nagysomkút, Szaniszló, Szinérváralja településeken, 136 135 SZSZBML. IV B. 764 ad. 1728/1900. 136 Uo. mint 134.
