Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

„...Természetesen négyszer annyi intézetnek kellene lenni, hogy vármegyénk összes óvóköteleseit el tudjuk helyezni, de ehhez 80-90 ezer frt évi befektetés kívántatnék, mi a jelen körülmények között túl magas összeget képez..,"

150 állapította meg az alispán. A kisdedóvási törvény végrehajtása érdekében a vármegye 3 %-os óvodai pótadó kivetésének engedélyezését kérte a belügyminisztertől 1897-ben, amihez a belügyminiszter hozzájárult. Azonban az 1897 és 1898. évi súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel a következő évre halasztotta el a Közigazgatási Bizottság az óvodáknak és menhelyeknek abban a 160 községben történő szervezését, melyekben a vallás és közoktatásügyi miniszter a 3 %-os óvodai pótadó kivetését az 1897 év végén engedélyezte.

151 Ahhoz, hogy a felekezeti intézetek is a kívánalmaknak megfelelhessenek, a vallás- és közoktatásügyi miniszter egy mintatervgyűjteményt dolgoztatott ki, melyet a Közigazgatási Bizottságnak, s a felekezeti főhatóságoknak is megküldött. Felkérte a főhatóságokat, utasítsák az építkezni akaró hitközségeket, hogy a tervek elbírálása végett azokat előzetesen mutassák be a Közigazgatási Bizottságnál a szakelőadók észrevételeinek megtehetése érdekében. Mint látjuk, erőfeszítések történtek Szatmár vármegye vezetősége, de a főhatóság, a minisztérium részéről is a kisdedóvási törvény átfogó és fokozatos megvalósítása, illetve segítése érdekében. Ennek eredményeként 1899-ben Szaniszlón egy állami kisdedóvót és tizennégy nyári gyermekmenhelyet szerveztek. Még ebben az évben megkezdték a Kapnikbányai állami óvoda építését is. A számszerű fejlesztés mellett feltétlenül gondolni kellett a sok községben tűrhetetlenül elhanyagolt állapotban lévő gyermekmenhelyek működési körülményeinek javítására, kulturálatlan és közegészségügyi szempontból elfogadhatatlan állapotainak megszüntetésére is. A tanfelügyelő erre vonatkozó jelentése a következő: A Szatmár vármegyei Közigazgatási Bizottság Nagykárolyban 1899 augusztus 11-én tartott ülésén terjesztette be a tanfelügyelő júliusi jelentését az oktatás állapotáról, így a gyermekmenhelyek helyzetéről is. A vázolt képre alapozva hozta meg a közigazgatási bizottság 2 092/1899 Kb, számú határozatát a következőképpen: „A királyi tanfelügyelő jelentéséből sajnálattal értesült a közigazgatási bizottság arról, hogy a vármegye gyermekmenhelyeinek elhelyezése több helyen tűrhetetlen, a játszóhelyeket a nap heve ellen sem lombsátor, sem a befásítás nem védi, a tisztaságra kevés gond van fordítva, s a kellő benépesítésnek sok menhely híjával van. Ezért utasítja bizottságunk a járási főszolgabírákat, miszerint hassanak oda, hogy a községek a gyermekmenhelyek elhelyezésére megfelelő helyiséget (tágas bekerített udvart, legalább jól fedett és léghuzammentes deszkaszínt, egy tisztes szoba és konyhából álló óvónői lakást) szerezzenek, ami tekintettel a most dívó bérleti rendszerre, egy a bérösszegnek megfelelő törlesztéses kölcsön felvétele mellett nagyobb megterhelést nem okozna a községnek. Azt pedig mindenesetre rendeljék el, s rendelkezésük pontos betartását szigorúan ellenőrizzék, hogy a községek a tulajdonukat 130 Uo. mint 129. 131 Uo. mint 129