Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

város lett kötelezve a történelmi Szatmár vármegye területén. Ennek ellenére 1894. nyarán csak hetvenhárom település tartott fenn ilyen vagy olyan fokozatú kisdedóvó intézetet. Te­hát a közigazgatási bizottság határozta csak 24,2 %-ban lett végrehajtva. Ezen kívül hozott még huszonöt község olyan határozatot, hogy a következő évben (1895) szervezik meg a lé­tesítményt. Tehát mintegy kétszáz község még mindig közömbös magatartást tanúsított a törvény és annak végrehajtása tárgyában kiadott rendeletekkel szemben. Sőt Szatmár Vármegyei Közigazgatási Bizottság 1894. december 7-én tartott ülésén úgy ér­tékelte a fentebb ismertetett szerény eredményt, hogy az nem tekinthető véglegesnek, mert az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az egyszer már kisdedóvó intézetet lé­tesített községek sem érzik magukat ez intézet fenntartására egyszer s mindenkorra kötele­zetteknek, hanem, amint a Széchényi Társulat egy más okon megvonja tőlük a segélyt, fel­oldozottnak vélik magukat az óvóintézet fenntartásának kötelezettsége alól s tényleg be is szüntetik annak további működését. Ez eljárás pedig határozott ellentétben áll a törvény és utasítások rendeléseivel, s valószínűleg e törvényellenes eljárásban leli magyarázatát azon körülmény is, hogy a hetvenhárom községben szervezve volt nyolcvankettő kisdedóvó inté­zet közül csupán 10-ben volt megfelelő képesítéssel bíró intézetvezető alkalmazva..," 118 A vármegyei tanfelügyelő kidolgozta, - és a vármegyei közigazgatási bizottságnak bemu­tatta - az állandó óvoda és nyári menedékház létesítésére vonatkozó megyei tervezetét. Egy­ben kérte a Közigazgatási Bizottságot, állapítsa meg azoknak a községeknek névsorát, ame­lyekben állandó óvodát vagy nyári menedékházat kell létesíteni, s tegye meg a 3 %-os pót­adó kivetésének engedélyezése iránti javaslatát a miniszterhez. A Közigazgatási Bízottság határozatra emelte a tanfelügyelő által előterjesztett kisdedóvó intézet létesítési tervezetét. Az óvoda vagy állandó menedékház és nyári gyermekmenhely létesítésére kényszerítendőknek jelzett községeket az intézet felállítására kötelezte. Utasí­totta a főszolgabírákat, hogy az egyes községekben a megfelelő kisdedóvási intézetnek legké­sőbb 1895- május 1-én történő megnyitására irányuló előintézkedéseiket a határozat kézhez­vétele után még az adott évben tegyék meg. Kimondta a Bizottság azt is hogy úgy a már szervezve levő és a most lefolyt évben mű­ködött, mint a jelen határozatból folyólag létesítendő kisdedóvás! intézetek a törvény és az utasítások idevonatkozó §-ainak megfelőleg egyszer s mindenkorra szervezetteknek tekin­tendők, s a jövő évtől kezdve az intézetekben alkalmazandó, kellő képesítéssel bíró intézet­vezetők véglegesen alkalmazottak, s állásaikról csak a törvény és utasításokban előírt ese­tekben s eljárás mellett bocsáthatók el..." 119 A Bízottság - határozatának egyidejű megküldése mellett kérelemmel fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez, hogy a 3 %-os pótadónak a felsorolt községekre történő kive­tése végett az illetékes minisztériumok hozzájárulását eszközölje ki. Kimondta annak szükségességét is, hogy az állandó és nyári menedékház vezetőnők kel­lő képesítéssel rendelkezzenek. Ennek elérése céljából felkérte a tanfelügyelőséget, hogy a menedékház vezetőnőket képesítő tanfolyamok engedélyezése végett forduljon mielőbb a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez. 118 SZSZBML. IV B. 762. 3737/1894., 4986/1895­119 Uo. mint 118.

Next

/
Oldalképek
Tartalom