Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

IX. Gyermekmenedékházak létesítése a kisdedóvási törvény megjelenése után Szatmár vármegyében

A Közigazgatási Bizottság szigorú határozata alapján a főszolgabírók a községi képviselőtestületek felé tettek hasonló intézkedéseket, melyre azok különbözőképpen reagáltak. A Vármegyei Közigazgatási Bizottság 1895. november 8-án tartott ülésében hozott 978/1895. K B. számú határozatával újabb utasítást adott a főszolgabíráknak, melyben rögzítette, hogy a kisdedóvodák, illetve állandó és nyári menedékházak létesítése céljából, ha a 3 %-os kisdedóvási pótadó kivetésére szükség van, és a község azt mégsem akarja igénybe venni, úgy a vonatkozó jogforrás szerint a Közigazgatási Bízottság a pótadó kivetését egyenesen elrendelheti. Ezért nyilatkozatot kellett kivenni a felsorolt községektől és ezt, valamint az egyes községek vagyonleltárát a legutóbb jóváhagyott költségvetésével együtt fel kellett terjeszteni a járási főszolgabíró útján a Közigazgatási Bízottsághoz. A kísérő iratban pedig az egyes községek pótadóinak százalékát s ezek esetleges magas voltának okát, állandó vagy átmeneti természetét is jelölni kellett. Ez százharminchat községet érintett.

120 A községek képviselő-testületei üléseiken döntést hoztak a kisdedóvási intézetek ügyében. A települések képviselő-testületeinek csak kis része hozott olyan határozatot, hogy az intézményt 1895-ben vagy 1896-ban létrehozzák. A többség a gyermekmenhely felállításának kötelezettsége alóli felmentését kérte. A csengeri járásban 1895-ben Csegöld, Sályi, Gécz már működtette a létesítményt.

121 A következő évben 1896-ban Csenger község a nyári menedékházat a 3 %-os pótadó kivetése nélkül szervezte meg.

122 Csenger-Bagos község a menedékház felállítására a Széchényi Társulat által nyújtott segélyt továbbra is elnyerte, A gacsályi körjegyzőséghez tartozó települések (Gacsály, Császló, Rozsály) ahhoz a feltételhez kötötték a gyermekmenhelyek létesítését, hogyha ahhoz segélyben részesülnek. A segélyt a Széchényi Társulattól megkapták és a segély összegének meghatározására nézve Kovács Eduárd, a Társulat igazgatója, a gacsályi körjegyzőt 1896. április egyik vasárnapján magához hívatta Homokra. Ilyen feltételhez meglehetősen sok település kötötte a létesítmény megvalósítását. Olyan is előfordult, mint pl. Vetés község esetében, hogy a 3 %-os pótadó kivetését a képviselő-testület nem fogadta el, a gyermekmenhely felállítása ellen pedig tiltakozott.

125 Sima község a nyári menedékháznak községi pótadóból való felállítását lehetetlennek tartotta, mivel ott az adott időben is 40 % volt a községi pótadó. Más települések pedig megfelelő helyiség hiányában nem láttak lehetőséget a létesítmény valamelyikének megvalósítására. Több község - az előzetes felmérések alapján - állandó menedékház felállítására volt kötelezve, de nyári menedékház létesítését kérte engedélyezni (Pl. Atya), Előfordult olyan eset is, hogy állandó menedékház felállítására volt kötelezve, de a község kivételes helyzetére hivatkozva, sem állandó, sem nyári menhely létesítését nem tudta vállalni. Ilyen volt Ura település. Ezt a község szegénységével támasztotta alá a közgyűlés. 120 SZSZBML. IV B. .762. 3737/1894., 4986/1895. 121 SZSZBML. IV B. 762. 4989/1892. 122 SZSZBML. IV B. 762. 6617/1896. 123 SZSZBML. IV. B. 762. 1415/1896.