Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)
III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása
A Trianoni békeszerződés után csak nyolc állami gyermekmenhely működött az ország területén. Szabolcs és Szatmár vármegyék a Debreceni Lelenc-intézethez tartoztak, A Miskolci Állami Gyermekmenhely 1928. december 1-én kezdte meg működését, mellyel az állami gyermekmenhelyek száma kilencre növekedett. 55 Az 1901. évi VIII. és XXI. t.cz. végrehajtása tárgyában adta ki a belügyminiszter a 11/V9/1903. számú szabályzatát az elhagyott gyermekek védelméről. Ez többek között meghatározta az állami gyermekvédelem szervezetét is. Kimondta, hogy az állami gyermekmenhely az az intézmény, amelynek kötelékében az állam gondozza az összes elhagyott gyermeket tizenötödik életévük betöltéséig, Minden hatóságilag elhagyottnak nyilvánított gyermek az állami gyermekmenhely kötelékébe tartozott. A belügyminiszter az állami gyermekvédelem szempontjából az országot kerületekre osztotta, a menhelyek mellé pedig kisegítő intézeteket létesített. Az állami menhelyek kisegítő intézményei voltak: a szakoktatásra, a szigorúbb nevelésre berendezett internátusok, a gyermekgyógyintézetek (szanatóriumok). A menhely személyzete igazgató főorvosból, teleporvosból, gondnokból, ellenőrből, ápolóból, dajkából, szolgából állt. Az igazgató főorvos volt a menhely vezetője, aki képviselte az intézményt a hatóságokkal, egyletekkel, intézetekkel és magánosokkal szemben. Közreműködött az elhagyott gyermekek gondozásba adásánál és örökbefogadásánál. Gondoskodott az ügyeletes orvosi szolgálat ellátásáról és ellenőrzéséről. Megvizsgálta a felvétel céljából bevitt gyermekeket. Felülbírálta a jelentkező nevelőszülők egészségi állapotát, alkalmazta és kiképezte a dajkákat, megállapította a napi étrendet, stb. A teleporvos kötelességét képezte a külső gondozásba elhelyezett gyermekek állandó felügyelete és a megbetegedett gyermekek gyógykezelése. Ellenőrizte a nevelőszülők és családjának egészségi állapotát, személyi és lakásviszonyait. A rosszul elhelyezett gyermekek más nevelőszülőhöz történő áthelyezésére javaslatot tett az igazgató főorvosnak. Sürgős esetekben saját felelősségére maga intézkedett. Javaslatot tett új családi telepek létesítésére, vagy a már meglévő, de nem megfelelő családi telepek megszüntetésére. A nevelőszülőként jelentkezőket a menhely igazgató főorvosának időnként bejelentette. Minősítésüknél, s az ennek alapján szerkesztett bizonyítvány kiállításánál közreműködött. A szoptatásra jelentkezőknek ilyen minőségüket igazoló bizonyítványt díjtalanul kiadott. A menhelyekbe történő felvétel több módon történt, leggyakrabban azonban gyámhatósági határozat alapján szállították be a gyermekeket, Az igazgató főorvosnak jogában állt közvetlenül is felvenni az ott jelentkezőket. Ideiglenes felvétel történhetett még egyes hatóságok részéről ís. Népjóléti Minisztérium 127 600/1928. számú rendelete a Miskolci Állami Gyermekmenhely működésének megkezdése következtében az állami gyermekmenhelyek területének újabb megállapítása tárgyában. Magyar Rendeletek Tára 1923. évf. 655.p.
