Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

III. Az állami gyermekvédelem alapjainak lerakása

Minden anya, akinek csecsemő gyermekét a menhely felvette, köteles volt a menhely­ben gyermekét addig szoptatni, amíg a gyermek egészségi állapota ezt megkívánta. Ha pedig gyermekét nevelőanyának szoptatásra kiadták, köteles volt az anya a gyermekmenhelyben két hónapon át idegen gyermekeknél dajkaszolgálatot teljesíteni. Ez alatt az idő alatt az igaz­gató főorvos által megállapított fizetésben részesült, amelyből gyermeke eltartási díját le­vonták. A felvett gyermekek egy része a menhelyben maradt. Más részük internátusokban, sza­natóriumokban lett elhelyezve, A többiek pedig az állami gyermektelepeken egyes nevelő­szülőkhöz lettek kiadva gondozás céljából. A gyermektelepek alapítására alkalmas városokat és községeket az igazgató főorvos jelöl­te ki. Gyermektelep csak olyan városban vagy községben volt létesíthető: - amely a területi beosztás szerint a gyermekmenhely működési körében feküdt, - amelyben, illetve, amelynek közelében járási, községi vagy olyan gyakorló orvos lakott, aki teleporvosi tisztség beosztására alkalmas, - amely közlekedés szempontjából könnyűszerrel elérhető volt (pl. vasút, állami vagy törvényhatósági út mentén feküdt), - amelyben gyermekek befogadására alkalmas legalább 30 család lakott. Figyelemmel a telepen elhelyezett gyermekek korára, tekintettel kellett lenni a telepala­pításnál arra is, hogy van-e a községben kisdedóvó (gyermekkert) vagy népiskola. Az igazga­tó főorvosnak a telepalapításra tett intézkedéséhez az országos felügyelő jóváhagyása volt szükséges. Szopós csecsemő elhelyezhető volt anyjánál is. Az igazgató főorvos a menhely köteléké­be felvett gyermeket a szoptatás időszakának és az ezt követő egy hónapnak tartamára édes­anyjának gondozásába adhatta, ha ezt a gyermek érdeke megkívánta. Ilyenkor az édesanya - gyermektartás címén - bizonyos összegű ún. segélyezésben részesült, amely nem lehetett nagyobb, mint a rendszeresen fizetett gyermektartásdíj háromnegyed része. Az 5 656 csecse­mő közül, 1905-ben 481 gyermeket hagytak meg az anyjuknál. 56 Ezen kívül szopós csecsemő kivételes esetben elhelyezhető volt édesanyjával is. Erre ak­kor került sor, ha a gyermek életérdeke megkívánta, hogy édesanyja a szoptatás egész idő­szakában maga szoptassa és a gyermeknek intézeten kívül való elhelyezését a gyermek egészségi állapota megengedte. Ilyen esetben az igazgató főorvos a gyermeket a szoptatás időszakának s az ezt követő egy hónapnak tartamára a telepen kivételesen édesanyjával együtt helyezte el arra alkalmas családnál. Ez esetben a tartásdíjat az anya élelmezéséért fi­zetni kellett. Az ilyen anyáknak az elhelyezését csak különösen arra alkalmasnak talált telepekre kor­látozták. A családokat oly módon választották ki, hogy azoknak felügyelete alatt állott nem­csak a gyermek, de az anya testi és lelki épsége is. Az elhelyezett anya a család fejének fel­ügyelete alatt állt, aki a házban és a házon kívül mérsékelt munkára szoríthatta. Ez azonban Dr. Forbáth Tivadar: Adatok a magyar szegényügy rendezéséhez. Bp. 1908. 104-115 p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom