Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

II. Elhagyott gyermekek társadalmi intézetek bevonásával történő gondozása

időre azok megalakulása után a törvényhatóságok tudomására fogjuk adatni. Az országc: betegápolási alap terhére ápolt gyermekek elhelyezésére ezen intézetek veendők igénybe..."

50 A belügyminiszter 1890. XI. 3. és 1899 XI. 30. közötti időben tizenegy, 7 éven aluli gyermekek gondozására létesített fiókintézetről értesítette a törvényhatóságokat, tudomásulvétel és miheztartás végett. Mindezt olyan felhívással tette, hogy hasson oda hogy az Országos Betegápolási Alap terhére gondozandó gyermekek lehetőségig ezen fiókintézetekbe helyeztessenek el..."

51 A 20. § kimondta, hogy ezek az intézetek és fióktelepek az illető törvényhatóság felügyelete és ellenőrzése alatt állnak, melynek feladata azokat legalább negyedévenként egyszer egészségügyi szempontból megvizsgálni. A szükségesnek tartott negyedévenként előírt orvosi egészségügyi vizsgálat még mindig azt fejezte ki, hogy a gyermekek egészségügyi gondozása messze elmaradt attól a követelményszinttől, amely az uralkodó állapotok valamelyes javulásához elengedhetetlen lett volna. A következő évben (1900), a belügyminiszter módosította az említett szabályrendelet 22. §-át. Ez azért következett be, mert nehézség származott abból, hogy az elhelyezést közvetítő intézetek („Fehér Kereszt" Országos Lelencház Egyesület és a Budapesti Első Gyermekmenhely Egyesület) kötelesek voltak minden hozzájuk behozott, talált és elhagyott 7 éven aluli gyermeket azonnal ápolásba venni. Csak ennek megtörténte után tette folyamatba a közigazgatási hatóság a gyermek elhagyottságának megállapításához szükséges eljárást. A módosítás indokolása szerint ennek az illető intézetre nézve az a hátránya volt, hogy ha a közigazgatási hatóság eljárása során megállapította, hogy a gyermek nem minősült elhagyottnak, akkor az ápolása nem történhetett az Országos Betegápolási Alap terhére. Tehát az intézet hátrányt szenvedett volna azáltal, hogy az esetleg hosszabb ideig ápolt gyermek után az időközi ápolás költségeit elveszíti. Ezért módosult úgy a hivatkozott szakasz, hogy a „Fehér Kereszt" Országos Lelencház Egyesület, s Fiókjai, továbbá a Budapesti Országos Első Gyermekmenhely Egylet és telepei a hozzájuk behozott 7 éven aluli gyermekek közül csak a következőket tartoznak ápolás alá venni: a. ) a törvénytelen csecsemőket, b. ) a köz vagy magánhelyen elhagyatva talált, szoros értelemben vett lelenceket, s végül c. ) azokat, akiknek elhagyott voltát az első fokú közigazgatási hatóság legalább ideiglenes érvényű igazolvánnyal bizonyítja. Természetesen lehetősége volt a két társadalmi intézetnek, hogy saját létesítményébe más gyermekeket is felvegyenek, de akkor ezek gondozási költségeinek az Országos Betegellátási Alapból való megtérítésére nem tarthattak számot. 30 SZSZBML.IV B. 411. 401/1899. 31 SZSZBML. IV B. 411. I. 401/1899 Az országos betegápolási alap terhére ápolt gyermekek elhelyezésére intézetek működtek: Szombathely, Gyula, Arad, Kassa, Temesvár, Rimaszombat, Szeged, Nagyszőllős, Munkács, Nagyvárad, Szabadka