Gaál Ibolya: A közigazgatás feladatkörébe utalt gyermekvédelem Szabolcs és Szatmár vármegyében 1867-1950. (Jósa András Múzeum Kiadványai 59. Nyíregyháza,2007)

XVII. Kisdedóvás a második világháború után Szabolcs és Ung k.e.e. vármegyében 1945-1950

Árnyékszékrendszere semmilyen módon nem volt megoldva. Az óvoda kerítés és WC nélkül a községi apaállatteleppel egy udvarban, bekerítetlen szabad területen működött, így a gyermekek testi épsége is veszélyeztetve volt. A gondozói létszám egy óvónőből és egy dajkából állt. Felelős vezetője: Tokaji Istvánné óvónő volt.527 A nyírbátori járás 1947 áprilisában működő öt óvodájának értékelését azzal a megállapítással kell kezdenünk, hogy abban az évben a kezdet kezdetén állt a gyermekintézmények újjászervezése, mert az ostrom után nemcsak a háború által elpusztított, hanem meglehetősen elmaradott óvodaügyet találtunk. Az épület és felszereléskárokat az óvodák sem kerülhették el, ami kevés pedig épségben maradt, azok jelentős hányadában korszerűtlenek voltak. Az előzőekben bemutatott öt óvoda épületei közül három (60 %), a nyírbátori I,, és a nyírgyulaji, nyírpilisi ingatlanok gyermekintézmény céljaira alkalmatlanok voltak. Mind az öt óvodára jellemző volt a zsúfoltság. A nyírgyulaji óvodának a vize ivásra alkalmatlan volt, a nyírpilísi napközis óvodának (20 %) pedig árnyékszéke egyáltalán nem volt. Két intézetnek (40 %) a nyírgyulaji és nyírpilisi óvodának tisztálkodási berendezése semminemű formában nem volt biztosítva. Az óvodai felszerelési tárgyak közül egyik legfontosabb berendezési kellék az ülőhely, amiből két helyen Nyírbátor I. és Nyírgyulajban egyáltalán nem volt. Feltehetően a gyermekek a padlózaton, esetleg földes padozaton gyékényen vagy valami pokrócszerűségen ülhettek az óvodai foglalkozás, illetve étkezés alatt. Pihenő, fekhelyalkalmatosság teljes hiánya négy intézménynél (80 %) állt fenn. Az ötödik helyen, Nyírpilisen is csupán két felnőtt ágy állt rendelkezésükre, amelyen kb. tíz gyermek is kuporoghatott. A gyermekintézmények újjászervezése során a szociális szakszolgálat dolgozóinak az óvodák, napközi otthonok berendezési tárgyainak biztosításánál is közre kellett működniük. Ezeken kívül a napközi otthonok élelmezését is a szociális szakszolgálatnak kellett társadalmi úton előteremteni. Volt ugyan már állami költségvetés, de igen szűkre szabott volta miatt jelentékeny állami támogatásra még az 1947 évben sem lehetett számítani. Az akkori érvényben lévő jogszabályok a szociális feladatok jelentős részét községi feladatkörbe utalták, így a kisdedóvást az 1891. évi XV t. cz., a szegényellátást pedig a 6 000/ 1931. M.E. számú rendelet. Az óvodák és napközi otthonok dologi kiadásaínak fedezésével kapcsolatosan a népjóléti miniszter közölte a tísztifőorvosokkal, hogy 1947-től kizárólag azoknak az óvodáknak, illetve napközi otthonoknak a dologi kiadásait áll módjában a népjóléti tárca terhére fedezni, amelyeknél a szervező rendelet értelmében ezek a kiadások az államkincstárt terhelik. Kimondta azt is, hogy az állami óvodák költségvetéseinek összeállításánál az 1938. évi költségvetésnek 20 %-al csökkentett és forintértékre átszámított tételeit kell felvenni az előirányzatba^ 327 SZSZBML. XXIV 558. 79/1947 328 Szociális Szakszolgálat a Magyar Népjóléti Minisztérium l/l. Általános Igazgatási Osztályának 1946. évi 4. sz. körlevele. 9 p.