Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

TÖRTÉNELEM - Ulrich Attila: Nemesi és jobbágyi szőlők a tokaji uradalom mezővárosaiban a XVIII-XIX. században

A szőlők száma és állapota Tarcalon és Tokajban 1765-ben Tokaj Tarcal Alsó- és Felső-tized Alsó- és Felső-tized hetedet adó 475 1.246 szabad 93 142 bizonyos ideig szabad 52 35 információ alatt 90 108 puszta (hetedet adó) 53 69 puszta (szabad) 9 7 kapacitás/hordó 2.514 3.577,5 kapásszám összes 8.482 13.626 1

/2 összes szőlő* 795 1.612 kocsmáltatásából nyerték. 33 Találunk köztük jelentéktelen nemesi birtokkal rendelkező személyeket, akik jövedelmüket már egyértelműen csak boreladásból szerezhették (Nagy András). A két városban Dessewffy Andrásnak 308 kapás, 78 hordó-; Patay Sámuelnek 472 kapás, 178 hordó-; a csak Tokajban birtokló Melczer Pálnak 226 kapás, 78 hordó-; Nagy Andrásnak 196 kapás, 78 hordó-; Buday Lászlónak Tárcáinál és Tokajnál nem szerepel az 5-5 városi szőlő, az utóbbinál az újra „elfoglalt" birtokok sem (18 szőlő). Sajnos a középnemesi jövedelmek szerkezetéről esetünkben a források hiányossága miatt keveset tudunk. Patay Sámuelnek az úrbéri felmérés alapján Szabolcs megye 9 településén voltak birtokai, amelyeken 87 jobbágy, 42 házas-, illetve 9 hazátlan zsellér élt. Az általuk birtokolt földek nagysága 1126 hold, a réteké 373^

8 kaszás volt. A család hegyaljai birtokainak kiterjesztője, Sámuel attól sem riadt vissza szőlőinek, és Szabolcs megyei birtokainak jobb összeköttetése érdekében, hogy önhatalmúan hidat emeljen - Buday Lászlóval közösen - a Füzeséren, ami az uradalom éles tiltakozását váltotta ki. A végzés alapján az emelt hidat elégették. - Zmlt Tarcal Prot. IV. 1735. július 28.