Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
KÖSZÖNTŐ - Paládi-Kovács Attila: Dám László köszöntése
népszámlálások feldolgozására már korábban is alkalmazták.) Dám László a későbbiekben is hűnek bizonyult népi építészeti kutatásaiban ehhez a vizsgálati, szemléltetési eljáráshoz, metodikához. Hangsúlyozni kell, hogy az említett vizsgálati szempontok nagyfokú tudatosságot, szívós utánjárást kívánnak meg a gyűjtőtől már a terepmunka során is, s részletes analízist, sok számolgatást igényelnek az adatok utólagos feldolgozásának, ellenőrzésének, a kartogrammok megszerkesztésének folyamatában. A nagy-sárréti monográfiának természetesen számos egyéb hozadékát lehetne említeni, hiszen még Hoffmann Tamás is elismerte a dolgozatot bemutató TDK-konferencián (1968), hogy „jól adjusztált", szépen dokumentált munkával van dolgunk. A munka rendszeressége és módszeressége eredményezte azt a többletet, amit a nagy elődök - Györffy István és Szűcs Sándor - publikációi után is hozni tudott. Ezt a kis kitérőt azért kellett e ponton megtennem, mert Dám László további munkásságában már-már meghatározónak tekintem a sárréti monográfia kapcsán kialakított módszertani elveit és követelményeit. Ezeket érvényesítette a későbbi táji keretezésű népi építészeti monográfiákban és a részint saját magának, részint a reá bízott egyetemi hallgatóknak szánt kutatási kérdőívek összeállítása során is. Ismeretes, hogy 1968 és 1984 között a debreceni egyetem Néprajzi Tanszékén volt gyakornok, tanársegéd, majd (1973-tól) adjunktus, s kapcsolata az egyetemi, főiskolai oktatással az utóbbi két évtizedben is fennmaradt. Főfoglalkozású oktatóként számos hallgatót vezetett be a népi építészet, a településformák kutatásába példa rá a nyírlugosi közös kötet - s önmaga számára is újabb tájak építési hagyományait, építészeti örökségét fedezte fel. (Lásd pl. Lakóházak a Nyírségben. Debrecen 1982; Adatok a Medvesalja építkezés- és lakáskultúrájához. In: Gömör néprajza 1. Debrecen, 1985; Lakóházak Dél-Gömörben. Debrecen, 1986; Település, lakóház és házberendezés a Zempléni hegyvidéken. In: Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről. Miskolc, 1981; Adatok a Garam menti szőlőhegyek népi építkezéséhez. In: Ház és Ember, 1990.) A közös gyűjtőutakról, Dám László kutatásszervezői, oktatói habitusáról hitelesen Lukács Lászó, Kücsán József, Cseri Miklós és mások szólhatnának, akik a Nyírségben vagy Dél-Gömörben voltak vele terepgyakorlaton.