Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Keményfi Róbert A társadalom csoportszerveződése

A társadalom csoportszerveződése 1. (Részfejezet a Magyar Néprajzi Enciklopédiából) Keményfi Róbert Balogh Balázs és Boros Balázs szerkesztésében az Akadémiai Kiadó és az amerikai-német Walter de Gruyter Verlag gondozásában angol és magyar nyelven készül a Magyar Néprajzi Enciklopédia. A számos szerzőt foglalkoztató vállalkozás igen feszített terjedelmi keretekben igyekszik mégis átfogó módon bemutatni a magyar népi kultúra alkatát, társadalmi felépítését. Éppen ezért az egyes részfejezeteket írók előtt az a feladat állt, hogy az egyes témakörökről tömören, a lényegi vonásokat összegzőén, lehetőleg közérthető fogalmi készlettel szóljon. Foglalkozási csoportok: gazdálkodók, pásztorok, átmeneti rétegek (Az enciklopédia 6.3.2. pontjaként) A magyar néprajzi vizsgálatokból, elsősorban az alapjában kultúrtörténeti érdeklődés következtében, valamint a tudományon belül az etnológiai, antropológiai szemlélet (és munkák) hiánya miatt a társadalom kutatása kimaradt a központi vizsgálati területek közül. A paraszti kultúra jelenségeinek első leírásaitól (XVIII. század) hosszú időszaknak kellett ahhoz is eltelnie, hogy a néprajz egyáltalán felismerje a társadalmi intézményeket, a szociális csoportokat, rétegeket (XLX. század utolsó évtizedei, XX. század első fele), jóllehet először csupán mint „kultúra hordozó közegekként". A magyar néprajzban meggyökeresedett „egyveretű" parasztság-kép megváltozását, a parasztság vagyoni-szociális differenciáltságának felismerését, majd elemzését a szaktudomány a falukutató mozgalomnak köszönheti. A falukutatás névvel lefedett szellemi mozgalom a két világháború között nagyon sokrétű és összetett jelenség volt. Inkább számos, az agrártársadalomra irányuló érdeklődési