Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Pilipkó Erzsébet: „...nekem ő ... az igazi pap...” Pap és közösség viszonya a magyar görög katolikus és ortodox egyházközségekben Kárpátalján az 1990-es változásokat követően

viszony azonban fokozatosan zsugorítja a magyar közösséget, és hosszú távon utánpótlás híján - megszűnésre van ítélve, míg az ortodox egyházközség magyar híveinek száma napról napra gyarapszik. A tiszabökényi és beregszászi görög katolikus egyházközségben kialakult viszony annyiban hasonlít, hogy mindkét helyen az ortodox pópa a korábbi időszakban helyben működött, és magyar nyelven végezte a szertartást. Tehát pap és hívő között egyfajta kötődés alakulhatott ki. Azonban míg az előbbi konkrét lépéseket tett hívei megtartására 24 és napjainkig bent maradt a templomban, 25 addig az utóbbi 1991 nyarán a templomot átadta a görög katolikusoknak, és ő maga egy ideiglenesen kialakított ortodox imaházba vonult vissza egy jelentős számú ukrán nyelvű közösséggel. A magyar görög katolikusok többsége pedig csak később kezdett visszaszivárogni hozzá, és önálló magyar ortodox liturgiát csupán az ortodox templom felépítését követően (1995) szervezett. A beregszászi parókus „nem vádolható" modernizációval, ellentétben a tiszabökényi parókusokkal, sőt, épp ellenkezőleg, ő szemléletében „hagyományőrző".26 Az igény és a valóság adott esetben a legitimitásról alkotott elképzelések szintjén ütközött, és erre rakódtak rá az egyéb nyelvi és szakmai hiányosságokat megfogalmazó problémák. A fent leírt tiszabökényi és beregszászi ortodox magyar közösség, más-más motivációval, de önálló szerveződésként működik, és híveik anyanyelvükön hallgatják az ortodox pópa végzésében a Szent Liturgiát. Ezzel szemben Tiszaújhely, Karácsfalva és Mátyfalva görög katolikus egyházközségeiben, a 2002. évben bevezetett naptárreformot 27 el nem fogadók csoportja a pravoszláv templom szláv nyelvű szertartásaira jár - bár abból semmit sem ért -, miközben úgy éli meg, hogy ő maradt hűséges görög katolikus őseihez, hiszen azok is a Julián-naptár szerint ünnepeltek. A Gergely-naptárra történő áttérést a görög katolikus vallás megszűnéseként élik meg: „...mi görög katolikusok vagyunk, mi nem vagyunk reformátusok, Aláírást gyűjtött, agitált, befolyással élt. Bár 2002-ben hozzáfogott egy új ortodox templom éptéséhez. A latin elemek szerves részét képezik a liturgiájának és az általa berendezett templomnak egyaránt. (A főoltáron egy Mária-szobor, a mellékoltáron Szent József a kisdeddel, a falon a 14 stáció képei láthatók - ez utóbbihoz kapcsolódik a nagyböjti keresztútjárásnak a rendszeres végzése is.) PILIPKÓ Erszébet 1997., 2001.