Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

daliást, hogy Etele asztalánál szittya bárdok énekeltek.., azonban ha voltak is énekeseink, dalaink, azokból semmi emlék..." Etelére és a szittyákra utalás a kor történeti felfogását mutatja, de az kétségtelenül figyelemre méltó észrevétel, amely szerint „a magyarországi szlávoknak István első királyunkra énekelt, nyolc száz éves daluk [van], míg nekünk semmi." Erre sajátos magyarázatot ad. Az okot a magyar nép elszigetelésében látja. ,A joguralma levén divatban ..., elölték a nyelvemlékeket, az élő hagyományokat ..., bár szabadon hangzottak legyen dalaink, nem tartották érdemesnek összeszedni; a nép pedig írástudatlan vala mindig." A népdalok jellemzését illetően Erdélyi a saját ismeretére, a maga által lejegyzett dalokra támaszkodik, mivel akkor még csekély gyűjtött anyagot ismert. Érdekcsek a szempontjai. Elsőként említi a nemek egymáshoz való viszonyát a dalbeli megszólításban, megnevezésben: „A magyar népdal, igen kedvező fogalmat nyújt a két nemnek egymáshozi és közti viszonyárul. Ugyanis minden lehető szép szóval (legyen az érzéki jelentésű, vagy nem) szereti nevezni a kedvest. Mi fönségesb, mintha angyalának hívja egyik szerető a másikat? Rózsát vagy szemérmes ibolyát mutass neki, az a kedves képe, a galamb turbékolása, a gerle nyögése, ezek mind a szeretői kedély másolatai. Otthonos és szokott elnevezés a babám, mint oly szó, melyben a kicsiség fogalma is benne van, s ez tetszik a magyarnak; gyönyörű megszólítás a szivem, egyre menő ama szép gondolattal, melyet egy népdal igy fejezi ki: éltem élete." Figyelemre méltó amit a szabadság és a hazaszeretet népdalokban való tükröződéséről mond. A szabadság „nem vált költészetté a népben," zsiványszabadságról szól, „megénekelte az útonálló haramjákat, Zöld Marcit, Becskerekit, s csak egy hőst nem birt ajkára venni." A nép a hazát is kifelejtette a költészetéből, „mivel a népnek csak faluja volt, melyben lakott; legfeljebb ezt érthetni alatta, mikor hazáról emlékezik a népdal." Erdélyi János népdalokról szóló előadásának jelentősége különösen kiemelkedő, hiszen előzmények nélkül és szerény anyagra támaszkodva kísérelte meg a népdalok jellemzését. Világosan látja azonban, hogy csak nagy népdalgyűjtemény alapján lehet megfelelő tudományos elemzést végezni. Utal a gyűjtés fontosságára,