Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Ujváry Zoltán: Erdélyi János (1814-1868), a népköltészet első tudós kutatója

műköltészet megújulását segítette elő a népköltészet felfedezése, megismertetése révén. Erdélyi székfoglaló előadásának következő mondataiban a népköltészetről tömör megfogalmazást ad és irányt jelöl a műköltészetnek: „Miben áll hát a népköltészet ereje? Áll főleg a nyelvben, az átlátszó tiszta nemes előadásban, melyet minden józan eszű és egészséges velejű ember megérthet, élvezhet kénye, kedve szerint. Tehát vegye föl a müveit költészet a népinek tisztaságát, minden törvénytől független merész szókötéseit, szólásmódjait, életvonásait, melyeket szintaxis, grammatika soha nem igazol, lefordítni pedig szorul szóra fonákság, másként lehetetlen." Erdélyi egy év múlva (1843. december 30.) úgyszintén a Kisfaludy Társaságban a magyar népdalköltészetről tartott előadást. A töredékes változatban fennmaradt tanulmány lényeges előrelépést mutat a népdal műfaji meghatározásának kérdésében. Erdélyi kísérletet tesz a népköltészet csoportosítására. Az addig ismert anyag alapján a népköltészetet két osztályba sorolja: az egyik a mondák és hagyományok, a második dalok és balladák. Ez utóbbiról értekezik. A műfaji bizonytalanságot az első csoportban jelölt hagyományok fogalma mutatja, mivel az nemcsak a népköltészetre, hanem a teljes népi tudásanyagra vonatkozik. A monda és a hagyomány fogalma később a Népdalok és mondák köteteiben sem egyértelmű. Nem kétséges azonban, hogy Erdélyi megindítja az utat a folklórelméleti kérdések vizsgálata irányába is. Erdélyi szerint az általa ismertek alapján úgynevezett tulajdonképi (tulajdonképpeni) és kölcsönzött népdalok vannak. Az első csoportbeli dalok a népköltészet igazi termékei, a második kategóriába sorolható dalokat ismert szerzők, „tudományosan mívelt költők" szerzettek. Erdélyi megjegyzi azonban, hogy a műköltői alkotások is besorolhatók a népdalok csoportjába, „ha jó a dal és a nép által elfogadtatik." Ez a megállapítás a népdalgyűjteményekbe nagyszámú, „íróktól" való költemény besorolását eredményezte, anélkül, hogy bizonyíthatóan népdallá vált volna. „Mit mondhatunk a magyar népdalokról?" - teszi fel a kérdést Erdélyi. Lehangoló a válasz: „Történetileg semmit, vagy igen keveset." Etéren elsősorban a történeti vonatkozású dalokra gondol. Idenovatkozóan alig maradt fenn valami, csupán annyit tudunk, hogy őseink, „a hunnok és vezéreik alatti magyarok is szerették a