Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
NÉPRAJZ - Füvessy Anikó: Nyúzó Gáspár (1839-1910), a tiszafüredi fazekasság egyik meghatározó egyénisége
Ilyen Tiszafüreden a jelzett időszakban nem sok volt, nagy részük a Katona Nagyműhelykörhöz tartozott, mivel a mellettük működő más jeles egyéniségek vagy meghaltak (Nagy Antal 1845-ben), vagy lakóhelyet cseréltek (nemes Paál Ferenc 1843 után). Bizonyos stílusbeli jegyek arra utalnak, hogy a kor vezető egyénisége a még rokon fazekasokkal is kevés kapcsolatot tartó Katona Nagy Mihály (1821-1855) volt, aki apja haláláig (1850) ifjú Nagy Mihályként szignálta készítményeit, s akihez mindhárom fiatal valamilyen szinten kötődött. A három, később meghatározó egyéniség közel egykorú volt. Cs. Kiss Mihály 1837-ben, Nyúzó Gáspár 1839-ben, Bodo Mihály 1840-ben született. 2 Feliratos edényeiken az évszámot ifjú Nagy Mihályhoz hasonló módon emelték ki, s kötődésüket egyes díszítőelemek, verses feliratok is jelzik. Az új díszítőelemeket és edénytípusokat meghonosító fazekas korai halála miatt (1855) talán csak Cs. Kiss Mihály tölthetett meghatározóbb időt műhelyében. Nem mondhatjuk ezt el Nyúzó Gáspárról, aki mindössze 16 éves volt ifjú Nagy Mihály halálakor. Nyúzó Gáspár az átlagnál tehetségesebb és törekvőbb fazekas volt, akinek mesterei már igen korán lehetőséget biztosítottak az önálló, sokszor megrendelésre készített munkák elvégzésére. Szignált munkái 1855-1869 között maradtak fenn az emlékanyagban, ezt követően már csak néhány stílusban azonosítható munkáját ismerjük az 1870-1880-as évekből. 1861. november 13-án vette feleségül az akkor már árva, telkesjobágy származású Kiss Juliannát. Lakóházuk is felesége telkén volt, mely a 195. számot viselte. 3 Felesége 1865-ben, röviddel Gáspár fiuk születése (1864. október 5.) után meghalt. Az árva felnevelésére 1865. április 9-én gyorsan újabb házasságot kötött Bodnár István földműves lányával, Katalinnal. 4 Második felesége öröksége révén és a fazekastermékek iránti konjuntúrát vásározással is kiegészítve maga is földet vásárolt, s az emlékanyag tanúsága szerint 1880 után egyre inkább legényeivel termeltetett, míg maga az értékesítést szervezte és a családi hagyomány szerint a földműveléssel 2 TRSZA III/159., 164., 176 p. 3 Esketési Anyakönyv (ezután TREA) V/6 p. 4 TREA V/168 p.