Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - D. Rácz Magdolna: A Nyírbátor környéki zsidó vallású lakosság ünnepi szokásai és táplálkozása

borssal, fokhagymával összehabartak és a cékla felforralt levével felöntötték, összekavarták Főtt krumplival fogyasztották. Utána sült máj, vagy tepertő krumplivalkövetkezett. A krumplikugli félkiló héjában főtt krumpliból, négy tojásból, két kanál libazsírból só, bors, vagy cukor hozzáadásával készül. Az alapanyagot az összedolgozás után lábasba tették és a sütőben kisütötték. Pészach délutánján fogyasztották. Pészach első és második estéje a Széder-este. Ilyenkor összegyűlt a család. Erre az alkalomra be kellett szerezni a pászkát (Macesz). A pászka készítése különös gondot igényelt. A malomból a molnár beleegyezésével a metsző egy tollseprűvel kitakarította az előző lisztet, majd a molnárral szép sima lisztet őröltek. A lisztet elszállították azokhoz, akik a pászka készítésével foglalkoztak. A lisztet vízzel vegyítették, és a tésztát olyan keményre gyúrták, hogy nyújtáskor ne kelljen az alját lisztezni. A tésztát kerekre nyújtották. Régen csak kerek pászkát készítettek. A pászkasütést már hetekkel az ünnep előtt elkezdték. Előre meg kellett rendelni és házhoz szállították. A pászkát sokféle módon fogyasztották, sőt ledarálták, és lisztet készíttettek belőle. Este, míg a férfiak a mikve után elmennek a templomba ünnepi imára az aszszonyok előkészíttették a széder-estét. Az asztalra fehér terítő került, 2 szál gyertyát gyújtottak és elkészítették a Széder-tálat. Kiválasztottak 3 teljesen ép pászkát egymásra helyezték, de közéjük egy fehér kendőt hajtogattak. A felső a kohen, a középső a lévi a harmadik a jiszruel törzs jelképe. A pászkaterítőnek az a része került a legfelső darab tetejére, amelyiken az ünnepi ima volt. Erre ráhelyeztek egy parázson sült tojást, - ez a sanyarúság kenyere - az egyiptomi kivonulás emlékére, hogy akkor nem volt már tűzhelyük ahol elkészíthették volna az ételt. A másik oldalra egy sült libanyakat tettek. Ez az egykori áldozati bárány emléke, amelyik az elsőszülötteket megmentette Egyiptomban. Középre kerül a keserű fü, a torma az Egyiptomban elszenvedett sanyargatás jelképe. Alá petrezselyem és krumpli a tavasz, s a földben rejlő élet jelképei. Egy másik kistányéron alma, dió gyömbér és bor vegyüléke annak az anyagnak a szimbóluma, amelyből az egyiptomi fogság idején a téglát készítették és a fa terméseit jelképezik. A tál mellé került a sós vizes tányér, a rabságban hullatott könnyek jelképe. A terítékek mellé egy decis pohárkát helyeztek.