Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bődi Erzsébet: Hagyományos levesételek a gömöriek asztalán. Adatok a táplálkozáskultúra kutatásához

Zsupa leves nem ismeretlen a gömöri szlovákoknál sem, de ott olyan rántott levest jelent, amelyhez olajon pirították a lisztet. Zsupa, zupa nagy általánosságban levest jelent. Dobsinán és tőle északabbra fekvő szepesi falvak szókincsében minden levest zupának neveznek.

7 A XIX. és a XX. századi falusi étrendben Gömörben a legnagyobb szerepet a burgonya töltötte be. A krumplilevesek önmagukban egyszerű ételek, de sokféle változatban kerülhetnek az asztalra, attól függően, hogy milyen más nyersanyagokkal főzik egybe. A gömöriek a magyaros krumplilevest, a savanyú krumplilevest és a zöldséggel együtt főzöttet kedvelik. A szlovákoknál grulenak vagy krompelének nevezik az egyszerű rántással sűrített krumplilevest, amit csipetketésztával sűrítik. Kalóriadúsabbnak számított a krompele na kiszlo, a savanyú krumplileves, melyhez a burgonyán kívül még sokféle hozzávalót tettek: sót, tejes habarékot, savanyú káposztalét, dinsztelt hagymát, fokhagymát, babérlevelet, kaport, füstölt szalonna zsírjával készült rántást. A felfüstölt hájat is legtöbb esetben savanyú krumplileveshez hasznosították. (Csetneken, Dobsinán és környékén.) Figyelmet érdemlő tény, hogy a savanyú krumplileves néhány szlovák-magyar faluban Mikolcsány környékén cibere] tájszót kapta. A Csermosnya völgyébe lejáró szlovák pásztorok a savanyú krumplilevesbe - a kvasné krompelebe belefőzik a bárány jól megtisztított, apróra darabolt beleit. Az ilyen levest a gömöri szlovákok a juhászok speciális ételének tartották. Altalános vélemény Gömörben, hogy a bab mindenki eledele. Bableves nélkül el sem lehet képzelni az életet. A falvakban termesztett sokféle babból csaknem kizárólag leveseket főznek. Egy héten kétszer, de egyszer biztosan. A babot egytál ételként fogyasztják. Még levesnek is sűrűre főzik. Magas hegyvidékeken a bab nem terem meg. Ennek ellenére a síkvidékre lejáró gömöri fuvarosok, idénymunkások jóvoltából oda is elegendő bab jutott. A gömöri magyarság mindig megtermelte az önellátásra szükséges mennyiséget. Ezen felül árulta készletét a jolsvai, a rimaszombati, a rozsnyói, a csetneki piacokon. Míg a magyaroknál egységesen babnak nevezik a hagyományos élelmezés szempontjából SZROMBA-RYSOWA, Zofia 2000. 226.