Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bődi Erzsébet: Hagyományos levesételek a gömöriek asztalán. Adatok a táplálkozáskultúra kutatásához

fontos hüvelyest, a gömöri szlovákok a nyugati falvakban fizolának, a keleti területeken bobnak. A bableveseket hasonlóan a burgonyalevesekhez rántással vagy habarással sűrítik. A habartpassadt bableves gyakoribb volt. Ennek további változatait főzték: sósán, savanyún, füstölt hússal vagy a nélkül. Kemencében kiváló ízűre tudták elkészíteni. Kimondottan szegények eledelének számított a sóba-vízbe főzött bab, melyre olykor még rántás se jutott. A gömöri szlovákok bob na kyslo (savanyú bablevest), bob na sladko (édes bablevest) főzik. A bablevest gombával, krumplival, hántolt árpaszemmel ún. gerslivel sűrítik. Füstölt hússal készült bableves legújabban vasárnapi ebédnek vagy vendégváró ételnek számít. A magyarok körében mezőgazdasággal, erdei munkával foglalkozók továbbra is gyakran fogyasztanak babételeket. A babgulyás Putnokon, Ózdon, a szocialista társadalmi viszonyokban kialakított nehézipari központokban vált egy-egy nagyobb közösségi összejövetelre kedvelt étellé. Szabadban való főzése még vonzóbbá tette, és népszerűsége csak fokozódott, társasági összejöveteleken jelenleg is ez az egyik kedvelt étel. Csak a magyarok táplálkozási kultúrájára jellemzők a tésztalevesek. Ez egyben azt is jelenti, hogy a falusi családok gyakrabban fogyasztották, mint városiak. Tápértékük szerint talán a legalacsonyabb fokon áll a magileves vagy másik szóhasználattal a magilevi. Ez az étel csak Medvesaljára jellemző. Ha tésztát főztek ki ebédre, akkor a visszamaradt lét felfűszerezték, rántással besűrítették, esetleg tésztadarabokat hagytak benne. Ez az étel az idősek konyháján böjti étel lett. A zsufa leves helyett fogyasztják. Olajosmagot már helyben nem törnek, nincs szakjuk (olajos magtörmelékük) így a magilevit fogadták el böjtös ételnek. A főtt tészta levét máshol is hasznosítják, itteni érdekessége abban áll, hogy a lakosok kitalálták az étel nevét. A magilevi tehát egy sajátos medvesaljai nyelvi-kulturális képződmény.

8 Ugyanez a folyamat történt a gömöri szlovákoknál. A haluska vizét nem öntötték ki, berántották, és olykor csírt (ciert) azaz csipkedi tésztát dobtak bele. Az így BŐDI Erzsébet 1985.