Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bődi Erzsébet: Hagyományos levesételek a gömöriek asztalán. Adatok a táplálkozáskultúra kutatásához

A gömöri szlovákoknál a kiszel nagyon népszerű leves volt. Ahány ház annyiféleképpen tudták fűszerezni, és alapanyaga sem egységes. Csetnek környékén hideg vízbe rozslisztet kevertek, amit természetes módon erjesztettek. Egy másik edényben sós vizet melegítettek. Végül a két folyadékot összeelegyítették és az így nyert levet főtt burgonyára ráöntötték közvetlenül evés előtt. Az ilyen savanykás léhez gombát is főzhettek. A gabonalevet savanyították káposztalével is, később ecettel. Fokhagymával, köménymaggal fűszerezték. Állagán habarással csak elvétve javítottak. Murányon lakók a savanyúkáposzta levest nevezik kiszelnek. Erre az egyszerű, eredetileg gabonaerjesztésű savanyú levesre úgy emlékeznek vissza, hogy a szegények vacsorája volt. Viszont a Felső-Garam mentén fekvő Garamszécsen a XIX. század végén gombával és hússal összefőzött kiszelt tálaltak lakodalmakban. Mindezen változatok után a gömöri szlovákok jelenleg elsősorban böjti ételnek ismerik. A valamikori köznapi étel tehát visszaszorult böjtös időszakra, amikor is értelemszerűen hiányzik belőle a hús. A szakirodalom alapján megállapítható, hogy a kiszel^ tipikusan szláv étel volt, a délszlávoknál is fogyasztották. 5 Történeti emlékei a X. századig nyúlnak viszsza. Elnevezéséből személyneveket is formáltak. A keleti szlávoknál és Kelet-Lengyelországban ma is főzik.

6 Kiváló ízhatást nyert a burgonya hozzáadásával. A gömöri magyarok a kisze, kiszi elnevezést és eredeti változatát - az erjesztett gabonáié leszűrt levéből készült levest - az északi szlovák szomszédokkal együtt őrizték meg a XX. század végéig, de étrendjükben már alig fordul elő. A kiszihez hasonlóan távoli múltból maradt fenn a zsufa, zsupa leves Gömörben. Medvesalján a tökmagot jól megszárították, famozsárban megtörték, ezt követően szitán átpasszírozták a már olajos magtörmeléket. így választották el a héját az értékes magtól. A béltörmelékes olajos lét tejben vagy vízben felfőzték, és csak sóval ízesítették. A zsufa „régi öregek bőjtös étele" volt, ízre ímelygős étek. A zsufát szakos levesnek is nevezték, mert a tökmagolajat szaknak ismerték. Böjti napokon szakkal zsírozták a főtt tésztaételeket, szakkal főztek. 4 KISBÁN Eszter 1997. 502. 5 GAVAZZI, Milovan 1954. 345. 6 HERNICZEK-MOROZOWA, Wanda 1975. 87-88.