Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Molnár Sándor: Út a restaurált Vay-kastélyig

Űt a restaurált Vay-kastélyig Molnár Sándor A vajai Vay-kastély közel egy évtizedig tartó helyreállításához kapcsolódóan több száz oldalnyi dokumentáció (szöveges leírások, rajzok, fotók, tervek) keletkezett, amiből következik, hogy e cikkben csak nagy vonalakban lehet felvázolni az építkezés fontosabb momentumait, a kutatások legjelentősebb megállapításait, a tervek stratégiai pontjait, és az építkezés-restaurálás legfontosabb állomásait. A történelmi Szabolcs és Szatmár megye határán fekvő Vaja szívében található Vay-kastély építéstörténetéről - nyugodtan mondhatjuk - legtöbbet az Országos Műemlék Felügyelőség által 1960-62 között végzett felújításhoz kapcsolódó régészeti feltárásokból és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság révén 1996-2004-es időszakban végzett helyreállításhoz kapcsolódó, igen széleskörű és alapos régészeti kutatásokból tudunk. Az OMF Agostházi Lászlót bízta meg a helyreállítás terveinek elkészítésével, míg a régészeti és művészettörténeti kutatás feladatait Gerőné Krámer Márta és Pálmer Nóra kapták. Az 1960-62-ben és 1996-2000 között végzett régészeti kutatások számos területen azonos eredményt hoznak, így pl. egyetértés van abban, hogy a kastély három szakaszban épült. Az első szakaszban a téglalap alaprajzú (30 x 10 méter), alápincézett, kétemeletes kastély épült fel. Az épület harántfalakkal szintenként négy helyiségre osztott terekkel készült el. Ezt követi 1659-ben az északi torony, majd a XVIII. század elején a déli torony megépítése. Egységes a vélemény abban is, hogy a reneszánsz stílusban épített kastélyt a XLX. század második felében (az 1860-as években) kiforgatták reneszánsz jellegéből, s romantikus átalakítást végeztek az épületen, aminek megjelenési formái - többek között - a reneszánsz kőkeretes ablakok helyén elhelyezett, megépített csúcsíves ablakok, ablakpárok voltak.