Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Bárth János: Egy küküllőmezei szállás élete

szállás állandóan lakott tanyává vált, könnyen bekövetkezhetett volna, hogy lakóépülete átalakul, megnövekszik, rangos gazdaházra cserélődik. A ház nagyobbítása, az új lakóház építése azonban elmaradt, mert Sebők Imre kitartott a szabad legényélet mellett. Legényemberként megelégedett a régi szállás kicsi házával, amelyet némiképp átalakított az állandó kintlakás követelményeinek megfelelően. 2. Sebők Imre a XX. század utolsó két évtizedében sokat betegeskedett. Ezért nem tartott állatokat. Mivel nem voltak állatai, nem kellett kerítés a ház köré, illetve a ház és a csűr közé. Az egy hektárnyi (100 ár kiterjedésű) bennvalót azért kerítette körül az 1980-as évek végén, hogy más állata ne kóboroljon a háza környékén. Mindebből következik, hogy a küküllőmezei régi telephely átalakult tanya mivoltában nem különösebben vívta ki a településkutató etnográfus érdeklődését. Sebők Imre emlékeiből azonban feltárulkozott a telep hajdani szállás állapota, amely tanulságosnak látszott a településnéprajz számára. A zetelaki Sebők család gazdálkodásának alapvonásai A két és fél hektáros küküllőmezei kaszáló és a rajta létrehozott szállás emberemlékezet óta a zetelaki Sebők család tulajdonában volt. Sebők Imre apját Sebők Dénesnek, öregapját ugyancsak Sebők Imrének hívták. Az 1935-ben született Sebők Imre nem ismerte apai nagyapját. Azt hallotta róla, hogy ő építette a küküllőmezei faházat és a XX. század végi csűr elődjét. Sebők Dénes 1885-ben született és 1957-ben halt meg. Akkorátus zetelaki gazda volt. Gyerekeit a régi gazdálkodási rend, a szállási teleltetés gyakorlatának fenntartására kényszerítette. Nyolc hektár földön gazdálkodott. Birtokainak többsége a „laposban", a falu környékén terült el. „Följebb", a magasban is feküdt néhány kaszálója: Kerekfenyőben (a későbbi víztároló alatt), Sikaszó tövében, Sikaszó mezején és Küküllőmezőn. Ha a Sebők családban élők a fölsőbb fekvésű kaszálókra mentek, azt mondták: az erdőre megyünk. A két és fél hektáros küküllőmezei kaszálón termelt szénát helyben etették föl. A többi kaszálóról hazavitték a szénát a faluba. A küküllőmezei kaszálón szállást tartottak, mert ott a szénacsinálás és az állatteleltetés idején viszonylag sok időt, általában két hetet töltöttek el a család tagjai. A többi