Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Veres Gábor: A települések hagyományos képe és szerkezete Heves megyében

A megye falvai közül több részben vagy teljesen elpusztult a török háborúk idején. A lakosság pótlására a magyarok mellett főleg német és szlovák telepesek érkeztek a XVII-XV1II. században. Aldebrőn, Nagytályán, Markazon nem az elpusztult faluhelyre költöztek. Voltak azonban olyan falvak, mint Domoszló, Kisnána, Kompolt, ahol megtartották a település folytonosságát. A többi telepes magyarok által lakott községben, annak egy részén talált új otthont például Egerszalókon, Kerecsenden, Kápolnán. 4 A település szerkezetének kialakítására kevés beleszólásuk volt, mert a földesúr kimért telkeket osztott, ami mindenütt szalagtelkes-utcás szerkezet kialakulásához vezetett. Az egyetlen kivétel a már említett szlovák telepítésű Domoszló, ahol a falu megőrizte középkori szerkezetét, melyre a templom és a kastély elhelyezkedése is utal. A szlovák nemzetiségű falvak közül Kisnánán és Domoszlón mutatható ki az osztott település egykori megléte. A kertek (holovnyica, humna) a belterület szélén, illetve a határban helyezkedtek el. A német lakosságú falvak közül Egerszalókról maradt fenn említés a szálláskertek meglétéről, itt azonban magyar többség mellett élt a német nemzetiség. A falvak mellett szólnunk kell az egykori mezővárosok szerkezetéről is. A szabad királyi város, civitas jogait egyik település sem birtokolta hosszabb ideig a megyében. Gyöngyös, Hatvan, Heves oppidum, mezővárosi jogállást viselt a történelme során, így az általunk vizsgált korszakban is. Ezekben a városokban mezőgazdasági termelés is folyt, így nagy számú paraszti népesség élt bennük. A megyeszékhely, Eger a leginkább polgárosult. 1688-ban szabad királyi város címet kapott, de ezt csak hat évig tudta megtartani, 1694-től újra „kiváltságospüspöki város", oppidum lett, földesúri joghatóság alatt, egészen 1854-ig. A XVIII. század végén az ország hatodik legnépesebb városa, elsősorban az ideözönlő paraszti népességnek köszönhetően. A városfalon belül kialakuló barokk püspöki központ településszerkezetére e népességnek semmilyen hatása nem volt. Lakhelyük, a falon kívül létrejött külvárosok, hóstyák azonban a hagyományos településképet tükrözték. A hóstyák a megosztott településrend hajdani meglétére engednek következtetni. Helyükön a XVII. század végén - XVIII. század elején még szérűskertek voltak, melyek benépesülése a XVIII. században, részben a beltelek tulajdonosok kiköltözésével, de 4 Soós Imre 1955.