Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Veres Gábor: A települések hagyományos képe és szerkezete Heves megyében

főként az egri munkalehetőségek miatt a városba érkező parasztok letelepedésével felgyorsult. Gyöngyösön nem beszélhetünk hasonló méretű külvárosok létrejöttéről. A településszerkezetet már a középkortól meghatározta az egymást csaknem kereszt alakban metsző négy főutca, melyek a városkapukig vezettek. Ezekre a főutcákra nyíltak a zsákutcák, közök. A városfal ugyan csak sövény és árok volt, mely bármikor könnyen eltávolítható lett volna, mégis a népesség a XLX. század közepéig a régi belterületen maradt, tovább darabolva az amúgy is kicsiny telkeket. Az 1828-as összeírás is említést tett a település zsúfoltságáról, ekkorra a belterületek teljesen beépültek, további közterület építkezésre nem volt. Ezek ugyanis a földesurak kezelésébe kerültek. Esterházy Miklós herceg birtokrészein két telepítést is végrehajtott 1820-41 között, de 1851-ben még mindig 3528 család 2523 házban szorongott5. A zsúfoltság két pusztító tűzvészhez

6 vezetett, melyeket követően az országgyűlés külön törvényben rendelkezett az újjáépítésről, és kormánybiztos felügyelte az új telekkialakítást. Hatvan a XVIII. századig fallal volt körülvéve, a történelmi város a Zagyva keleti partján feküdt. Megosztott település volt, a városfalon kívül helyezkedtek el a lakosság ólaskertjei. Az első utcák a XVIII. század végén épültek csak a falon kívül, majd a XLX. század első felében a déli ólaskertek területén alakult ki a Tobán nevű településrész. A XLX. század végére az ólaskertek teljesen beépültek lakóházakkal. A településszerkezetre nagy hatással volt a lebontott vár köveiből a XVIII. század első felében épített Grassalkovich-kastély. Heves középpontjától sugarasan indultak a főutcák. A hajdani kertek többsége a XIX. században népesedett be, de a középbirtokosok ólaskertjeinek beépülése csak 1945 után történt. Szórványtelepüléseken a lakosság viszonylag kis százaléka élt a megyében. Számuk a XLX-XX. században növekedett meg, de létükről a XHI-XTV. századtól maradtak fenn adatok. A török háborúk időszakát csak kevés vészelte át. Bár megtalálhatók a tanyák, de nem annyira jellemzők, mint az Alföld más részein. A tagosítást követően először időszakos lakóhelyként funkcionáltak, ahová csak a gazdasági munkák időtartamára költöztek ki, s csak ezt követően váltak állandó lakóhellyé. A 5 Soós Imre 1978. 13-25. 6 1904-ben és 1917-ben.