Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)

NÉPRAJZ - Veres Gábor: A települések hagyományos képe és szerkezete Heves megyében

is épült, de arra is van példa Boconádon, Tarnabodon, hogy a telek mindkét oldalán állt egy-egy lakóház. Az osztatlan, szalagtelkes települések létrejöttét a hatóság is szorgalmazta. A megosztott településrend megszüntetésére több faluban a földesúr is intézkedéseket tett, például Maklár esetén a XVIII. században, amikor megszűntette a korábbi szérűskertet, és szalagtelkes faluformát alakított ki. A hosszú, gyakran 100-200 méteres telkeken nem egymás mellett, sorban helyezkedtek el az épületek. A funkcionális tagolódás egy telken belül is nagyobb térbeli elkülönülést mutatott. A telek egyik végére épített lakóháztól nagyobb távolságra, esetenként a telek túlsó végére helyezték el az istállót. A makiári példa nem egyetlen a megyében, mind a hegyvidéki, mind a síkvidéki területen találhatók hosszú telkek az említett tagoltsággal. Gyöngyöspatán a 150-200 méter hosszú szalagtelkek egyik úttól a másikig nyúltak, a ház az egyik, az istálló a másik, külső végen állt. Ez utóbbi területet szérűskertnek nevezték, ahol nyomtattak is, ezért egy szemfészernek nevezett takarmányos is volt rajta. Füzesabonyban, a Laskó-patak keleti partján a Szohodának nevezett területen is nagyon hosszú szalagtelkek voltak, melyeknek a patakon túlnyúló részén a lakóháztól távol helyezkedtek el az istállók. A szalagtelkes szerkezet azonban nem terjedt ki a település egészére. Füzesabony történetileg kettős központtal rendelkező település, melyek a XVÏÏI. század végére már összeépültek, de az egyes részek sokáig megőrizték korábbi szerkezetüket. Besenyőtelken a telkek használatában mind az alföldi, mind a hegyvidéki jellegzetességek jelen vannak, melynek magyarázata abban keresendő, hogy az Alföld peremén fekvő faluba északról érkeztek betelepülők. A kettős beltelek funkcionális elkülönülésére a XIX. század végéről is vannak adatok, de az ólaskertek nem a falun kívül, hanem a lakótelkek közelében helyezkedtek el. A falu nagyobb része azonban szalagtelkes volt, melyek az északdéli irányú főút mentén - XVIII. század végéig a keleti, majd mindkét oldalán - terültek el. A hosszú szalagtelkek jelentős részénél az istálló és a lakóház egymástól távol, az átellenes végeken épült. A megosztott, szálláskertes településrend jellemzője, hogy a gazdáknak két telke volt a községben. Az egyik a falu közepe táján egy kisebb méretű úgynevezett lakótelek, a házzal. A másik, nagyobb méretű telek ettől távolabb helyezkedett el. Ez