Szabó Sarolta (szerk.): Hagyomány és változás a népi kultúrában.(Jósa András Múzeum Kiadványai 58. Nyíregyháza, 2005)
NÉPRAJZ - Veres Gábor: A települések hagyományos képe és szerkezete Heves megyében
A települések gyakran épültek folyó vagy patak mellé, úgy, hogy a víz az egymással szembe néző két házsor között folyt (Szilvásvárad, Egerbocs, Bekölce). A házsoroknak a külső-, belső- vagy túlsó-sor elnevezést adták a földrajzi viszonyok szerint. A házak a gyakori árvizek miatt gyakran a pataktól távolabb épültek. Ez több községben lehetővé tette, hogy a patak szabályozása után, még egy utcát nyissanak, így két-két utcasor alakult ki a patak mentén például Felsőtárkányban, Tarnaleleszen. A településszerkezetet nagyban befolyásolta a belterületen épült kastély vagy kúria Boconádon, Dormándon, Hevesvezekényben, Egerszalókon, Pétervásárán vagy Erdőtelken. A morfológiai típusokat tekintve a szalagtelkes település a leggyakoribb, melynek majd minden formája - úti, út menti, patak menti, sorfalu - egyaránt fellelhető volt, de halmazos részt is találtunk például Egerbocson, Mátraderecskén, Csányban, orsós jellegűt Detken. A telepített falvak, mint Kömlő vagy Nagyút és több község újabb része, telepe sakktábla alaprajzú, teleklábas típus. A felsorolás is jelzi, hogy ritka az a település, ahol valamely morfológiai típussal annak egészét jellemezhetnénk, általában több típus jegyeit is megfigyelhetjük a falvakban, mezővárosokban. Elsősorban a palóc települések jellemzője volt a hadas településrész, hosszú udvar, ahol egy-egy had lakott. A kérdés egyik legteljesebb leírását Nagyvisnyóról ismerjük, melyből az is kiderül, hogy a lakosság a visnyói nemzetségeket, családokat hadnak nevezi, de ezt a kifejezést a telekre is alkalmazza. A nagycsaládi lakótelket itt ugyanis nem osztották meg, hanem a telek hosszában, két oldalt sorban épültek egymás után a lakóépületek, melynek gyakran csak a telek mérete szabott határt. A nagyobb nemesi lakossággal bíró falvakban, Bátorban, Balatonban, Egercsehiben, Tarnaleleszen, ennek megfelelően a helyi társadalom paraszti-kisnemesi tagoltsága a településszerkezetben is megfigyelhető volt. A XIX. században a jobbágyok családonként, egységes szalagtelkeken, a nemesek viszont osztatlan, szabálytalan telkeken laktak. Mikófalván a három legnagyobb nemesi nemzetség egy-egy lakótelekkel rendelkezett, melyeken azonban összesen 75 ház állott. 2 A nagyobb családok, 1 FODOR Ferenc 1930. 2 BAKÓ Ferenc 1965. 181-243.
